2011. május 26., csütörtök

Büszkeség és balítélet

Jane Austin könyvét is nagyon szeretem, de a best of számomra ez a sorozat. Eszméletlen színészi gárda, gyönyörű táj és egy szeretnivaló történet.
Szerintem végtelen sokszor megtudnám nézni...pláne így vizsgaidőszakban...:) De tényleg kellemes egy olyan világba kerülni a nagy tanulási maratonok között, ahol hatalmas és gyönyörű épületekben élnek az emberek, lovakkal/lovaskocsikkal közlekednek, bálokra járnak. Szeretem azt is, hogy ez nem az a tipikus szerelem első látásra történet, hiszen Lizzy kifejezetten ellenszenvesnek, gőgösnek tartja Dary-t, aki ráadásul még nővére szerelmét is megpróbálja tönkre tenni. Persze itt mindenkinek meg van a maga jó és rossz tulajdonsága (még neki is), de a történetben végig fejlődnek, változnak. Egyszóval imádom. A romantikus énem ugyebár...de azért egy Darcy-t én is elfogadnék XD.

2011. május 22., vasárnap

Szorgalmi zárása

Általában az ilyet facebookon szoktam csinálni, de idén csak az évvégén szándékozom ott összesíteni az élményeket, amikor már a terepgyakorlataim is meglesznek.
Nézzük miket mondhatok el erről a félévről:
- megismertem új embereket, és nem egy barátom lett
- néhány évfolyamtársamat is megismertem közelebbről, és ennek igazán örülök, mert nagyon kedvesek
- a gyakorlataim nagyrészét imádtam, rengeteg poén és jó hangulat volt az órák többségén, na meg jó társaság
- az éllettanra végződő tárgyakkal nem vagyok kompatibilis
- ha nincsenek közös óráid a másikkal, nagyon nehéz összefutni vele, bár nem lehetetlen, és mindkettőtöknek akarnia kell
- 8 km futás kínzás, még jó időben és szép környezetben is
- néha megéri optimistának lenni, és ha azt mondod reggel, hogy csodálatos napod lesz, akkor az be is jöhet
- nem szabad feladni, mert sosem lehet tudni
- nem érdemes elkeseredni azon, mi nem sikerült (ráadásul a saját hülyeségem miatt, bár ezt egy fokkal könnyebb elfogadni, mint ha csak a tanár kedve miatt lenne), azt kell nézni, amit elértél, és ki tudja...lehet hogy a helyzetből még jó is sülhet ki
- roppant elkeserítő otthon úgy tanulni, hogy már rajtad kívül mindenki alszik (még a mcska is!), te meg valami érthetetlen folyamatábrát próbálsz bemagolni, mert megérteni esélytelen :D
- elképzelhetetlenül nagyszerű barátnőim vannak, akikért csak hálás lehetek
- mindenkin nem tudok segíteni, még ha szeretnék sem
- meg lehet oldani, hogy ne csak tankönyvet és jegyzetet olvasson az ember, bár ahhoz napi rend és annak betartása szükséges
- tudni kell rangsorolni
- egyszer sikítófrászt fogok kapni attól a mondattól : Ez életed legszebb 5 éve.
- nem árt ismerni a magad és főként mások határait
- jó tudni, hogy még ha fel is pislákol bennem az irigység, akkor sem hatalmasodik el, és képes vagyok őszintén örülni a másik sikerének (bár azért még kell csiszolni a dolgon)
- a szakdolgozás elkezdése nem is olyan könnyű, mint azt képzelné az ember
- a narancsos sört sem fogom szeretni
- bármit megtudok tanulni 4 óra alatt, csak motiváció kell :D
- továbbra is utálok fázni
- meg kell tanulnom bízni annyira másokban, hogy megmutassam azt, aki vagyok, ne csak azt lássák, amit megtanultam eljátszani (ezen még igen sokat kell dolgozni)

Összességében azt hiszem ennyi. Még élek, volt egy elég húzós hetem, és lesz még pár. Történtek jó dolgok is, és rossz dolgok is, de a jók többségben vannak :).