Az utóbbi pár napom arról szólt, hogy valami isteni kegyelemnek köszönhetően, azt érzem, jó élni. Csak így, szimplán. Semmi kérkedés, nem vittem véghez nagy dolgokat, azaz nem váltottam meg a világot, nem változtattam semmit a megszokásaimon. Mégis, hosszú-hosszú idő óta először éreztem magam elégedettnek, nyugodtnak (more or less) és boldognak. Észre se vettem, hogy mennyire hiányzott már ez az élmény, amíg újra meg nem tapasztaltam.
