Oké, valljuk be, hogy villámgyorsan elszaladt ez az egy hónap. Ezalatt pedig nem sok mindent írtam ide, egyrészt mert mit írjak arról, hogy órákon ücsörgök, meg a koliban vagyok, vagy épp a barátommal/barátokkal vagyok. De ezek meglepően ki is töltik a heteket.
A munka után igazán felüdülés az iskola. De komolyan. Jó, persze tanulni senki nem szeret, de a napi 10 óra unatkozáshoz képest ez is kellemes fordulat. Meg hogy nem kell hajnalban kelni (inkább olyankor feküdni :D), és hogy kisebb-nagyobb szünetek vannak a napban.
Persze csak az első két hét az, ami kellemes, utána a következőképpen álltam a tantárgyaim előtt:
Mondjuk meg is látszik, eddigi Bsc-s félévek egyikében se jártam be így az óráimra, mint most :D.
Ami még változást hozott, az a szakirány váltásom:
Az ökológia tanszék helyett jelenleg a növénybiológia tanszéken vagyok (amíg fel nem robbantom a labort a bénázásommal...). Na mármost, az ember lánya amúgy sem sokat laborozik Bsc alatt, de ha ökológus, akkor még annál is kevesebbet (ennek levét isszuk most Msc-n). Ergo, halálfélelmem van kb, amikor elindulok laborozni. Pedig a témavezetőm roppant kedves, meg segítőkész, még akkor sem akart megölni, amikor a minták felét elrontottam. Viszont a gyakorlat hiány miatt lassú vagyok, és igen látványosan tud remegni a kezem, ha pipettázni kell, automata pipetta ide-oda.
Pedig még a fenollal nem is dolgoztam. (Na az vidám lesz, amikor a hipochonder találkozik a karcinogén méreggel :D).
Mindezek mellett tanulgatom a japánt is, mert ha kacérkodom a Phd gondolatával, akkor nem árt, ha lesz még egy nyelvvizsgám. Na meg jó jegyeim, amit nem tudom, hogy hozok össze, így a csütörtökön megírt első molbi zh után...persze, unalmas lenne az élet, ha nem lennének benne kihívások :D.
Pontosan. :D.
Nos, lesz majd még később vers is, de azt mindig a koliban hagyom. Meg időnként jelentkezni is fogok, pláne ha valami izgalmas is történik velem :D.
Addig mindenkinek kitartást.
