Végre valahára! Itt a szünet. Szerintem több száz egyetemista ajkait hagyta el egy megkönnyebbült sóhaj péntek este. Az utolsó héten még e belünket is kihajtották belőlünk, így hát mindenki epedve várta a szünetet. Még én is :). Persze azt hisszük, hogy mennyit fogunk mi majd pihenni rajta. Meg találkozunk a rég nem látott baráti körrel. És bulizunk. Na meg utolérjük magunkat. Aham. Szép elképzelés.
A péntek délután és a hétvége nagyjából így nézett ki számomra:
Magyarul nem csináltam mást, mint döglöttem. Na jó, zenét is hallgattam mellé és olvastam. És nem a jegyzeteimet. Ám minden jónak vége szakad. Ma már szembe kellett néznem bokros teendőim listájával...nem sok kellett hogy elfussak előle. De összeszedtem magam, és neki fogtam. A mai napom tehát leginkább ilyen volt:
A hétfői órák anyagát kezdtem el átnézni. Aztán angolozás (nyelvtan, mert azzal is néha bajban vagyok...hallgatás, bár ez most kifejezetten élvezetes volt :D, aztán szó tanulás), belekontárkodtam a tételekbe is...viszont a szakdolgozat adatösszeírásra már csak a fejem ráztam...kösz nem. Majd máskor...hogy mikor, az egy igen jó kérdés. Ha rajtam múlna sosem...:D. De azért valahogy csak belepaszírozom majd az időmbe...
Így aztán fáradtan vettem tudomásul, hogyha egyetemista az ember lánya, a szünetek nem egészen arról szólnak, mint régen. Ilyenkor is tanulni kellene (az már más kérdés, hogy nem feltétlenül tesszük is azt), karácsony környékén vizsgázunk, akárcsak szilveszterkor...és még sorolhatnám. Haj...
