Végre valahára! Itt a szünet. Szerintem több száz egyetemista ajkait hagyta el egy megkönnyebbült sóhaj péntek este. Az utolsó héten még e belünket is kihajtották belőlünk, így hát mindenki epedve várta a szünetet. Még én is :). Persze azt hisszük, hogy mennyit fogunk mi majd pihenni rajta. Meg találkozunk a rég nem látott baráti körrel. És bulizunk. Na meg utolérjük magunkat. Aham. Szép elképzelés.
A péntek délután és a hétvége nagyjából így nézett ki számomra:
Magyarul nem csináltam mást, mint döglöttem. Na jó, zenét is hallgattam mellé és olvastam. És nem a jegyzeteimet. Ám minden jónak vége szakad. Ma már szembe kellett néznem bokros teendőim listájával...nem sok kellett hogy elfussak előle. De összeszedtem magam, és neki fogtam. A mai napom tehát leginkább ilyen volt:
A hétfői órák anyagát kezdtem el átnézni. Aztán angolozás (nyelvtan, mert azzal is néha bajban vagyok...hallgatás, bár ez most kifejezetten élvezetes volt :D, aztán szó tanulás), belekontárkodtam a tételekbe is...viszont a szakdolgozat adatösszeírásra már csak a fejem ráztam...kösz nem. Majd máskor...hogy mikor, az egy igen jó kérdés. Ha rajtam múlna sosem...:D. De azért valahogy csak belepaszírozom majd az időmbe...
Így aztán fáradtan vettem tudomásul, hogyha egyetemista az ember lánya, a szünetek nem egészen arról szólnak, mint régen. Ilyenkor is tanulni kellene (az már más kérdés, hogy nem feltétlenül tesszük is azt), karácsony környékén vizsgázunk, akárcsak szilveszterkor...és még sorolhatnám. Haj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése