Visszatekintés

Yepp, elmondhatom, hogy túléltem ezt az évet is. A november második fele számomra kissé frusztrálóan telt, senki sem szereti, ha közlik vele, hogy nem jó amit csinál. Viszont így lehet csak fejlődni, nem igaz? Legalábbis remélem, aztán majd meglátjuk. Azért a rossz mellett történtek jó dolgok is, voltunk moziban, voltunk színházban, és újból megbizonyosodtam, hogy nekem vannak a legjobb munkatársaim :). Sajnos a december is hozott rossz híreket, így a karácsony kicsit keserédes volt.

Októberi szemle

Meglepően gyorsan rohant el ez a hónap is, de most legalább nem mondhatom, hogy nem történt velem semmi sem alatta. Igaz, máskor sem unatkozok, csak akkor valahogy sokkal hétköznapibb dolgok esnek meg velem, és minek írjak arról, hogy a hétvégén teszem azt takarítottam? Na ugye.

Days

One year

Az ősz hangulatát egyetmista létem óta az hozza meg egyértelműen, amikor felveszem az új diákmatricát. Addig minden csak olyan jelzés értékű: az órák felvétele, a visszaköltözés, a barátokkal történű találkozások. Mintha csak hangolódnánk a dologra, de még a nyárban élnénk.

Helló Augusztus

Love the life

Az utóbbi pár napom arról szólt, hogy valami isteni kegyelemnek köszönhetően, azt érzem, jó élni. Csak így, szimplán. Semmi kérkedés, nem vittem véghez nagy dolgokat, azaz nem váltottam meg a világot, nem változtattam semmit a megszokásaimon. Mégis, hosszú-hosszú idő óta először éreztem magam elégedettnek, nyugodtnak (more or  less) és boldognak. Észre se vettem, hogy mennyire hiányzott már ez az élmény, amíg újra meg nem tapasztaltam.

Hello, June

Néha elgondolkozok azon, hogy mennyi minden történik velem egy hónapban, aztán amikor odakerülök, hogy leírjam őket, egyrészt nehéz összeszedni őket, másrészt rájövök, hogy azok csak nekem tűnnek "nagy" dolgoknak. Bár ezzel valószínűleg minden ember így van. Na, lássuk, hogy telt a május második fele...

Elmúlt napok margójára

Nem mondamán, hogy unatkoztam az elmúlt időszakban, de ehhez lassan kezdek hosszászokni. Of course, jó pár izgalomnak saját magam voltam a megalkotója. Yepp, ha a hülyeség fájna, én már ordítanék, az fix.

Na de nézzük az elmúlt napokból levont tanulságokat. :D

Sorry

Márciusi zárás

Nem kell mondanom semmit, not enough time, sorry :D.
Na, de lássuk, mivel is telt az elmúlt hónap. Voltunk Szegedet bemutató programon, aminek keretén belül egy csoomó érdekességet hallottunk a Dómról, a terekről, a zsinagógáról. Na igen, meg egy kicsit megfagytunk, mert nem a legjobb időt fogtuk ki, de ez van. Illetve mi még barátommal megmásztuk a Dómnak a tornyát, ami nekem már évek óta bakancslistás vágyam :D.

Februári visszatekintés

Azt hiszem, az idei év sem arról fog szólni, hogy minden nap posztolok valami okosságot :D. De talán nem is olyan nagy baj ez. Amúgy sem történnek eget rengető izgalmak az életemben, de unatkozni sem unatkozok, szóval az egyensúly tulajdonképpen meg van.

Welcome february

Jejj, rohannak a napok, és szinte semmit sem csinálok. Vagyis leginkább így érzem, pedig ez nem igaz.
Hát, időm sokkal több nem lett, vagy csak szimplán én vagyok képtelen rendesen beosztani. De azért igyekszem. Viszont amire az utóbbi időben rá kellett jönnöm azaz:

First month of the year

Hát, nem mondom, hogy rosszul indult volna, de nem volt zökkenőmentes :D.

Mondjuk a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a szabadság után vissza kellett menni dolgozni. Ez komoly traumát jelentett. Nem is sikerült egyszer se időben felkelni :D. Még jó, hogy a labor munka nem rohan el...

Aztán vissza kellett szokni a tanulásba is, hiszen volt vizsgám, igaz csak kettő, de az egyik angolul...nem mondanám, hogy a legjobban sikerültek, de legalább meg vannak, aztán szevasz.

Bár a legnagyobb nyomort az angol nyelvű szeminárium jelentette. Kb. egy hete már, hogy a hattyú halálát adom elő. Mondjuk mákom van, mert nekem vannak a legjobb fej munkatársaim ugyanis:

1. Nem őltek meg, pedig vagy ezerszer nyivákoltam, hogy én ezt nem akarom

2. Mindig a szolgálatomra álltak, ha segítséget kértem tőlük

3. Tartották a lelket bennem

4. Igyekeztek megkönnyíteni a dolgomat a labormunkában is

Ettől függetlenül pénteken, a nagy napon mint a nyárfalelév, úgy remegtem, és nem azért mert annyira melegem lett volna.

Nah, ezt nézve én tanultam, ugyanis az előadás szar volt. Persze, mondhatnám azt, hogy csak azért, mert életemben először kellett előadnom angolul. De ha őszinte akarok lenni, akkor ebben vastagon benne voltam én is. Nem az utolsó pillanatra kell hagyni, akármennyire is nem fűlik az ember foga hozzá. És legalább 2x fel kell mondani valakinek hangosan. Szóval remélhetőleg ebből tanulva ezt be is fogom tartani, és legközelebb jobb lesz.

Mindezek mellett persze voltak nagyon jó pillanatai is ennek a hónapnak. A közös vacsorázások a munkiatársakkal :D (disznótoros forever :D), vagy az esti beszélgetések.
Film nézések, sorozatok. Musical!

Abigél musicalt már évek óta megszerettem volna nézni. A könyvet imádom, és a zenéket pedig már rongyosra hallgattam, úgyhogy gondoltam csak tetszene élőben is. És mivel nekem van a legjobb fej barátom, ezért a karácsonyi ajándékom jegy volt az Operett színházba, erre az előadásra. Szóval miután túléltem a "csodás" prezentációmat, rohantam a vonathoz, és mentünk is Budapestre.
Az előadás nagyon jó volt. Jók voltak a színészek, a dalok eleve csodásak. Simán megtudnám még párszor nézni :D
A színház is szép volt, bár nekem leginkább a csillár tetszett :D.

Mivel sokszor nem volt se időm, se kedvem filmet nézni, animéket pörgettem. Pontosabban egyet, Shigatsu wa Kimi no uso. Bárkinek tudom ajánlani, aki szereti a kicsit lassabb sodrású, elgondolkoztató darabokat. Sok minden van belezsúfolva ebbe a 22 részbe, az első szerelem, anya-gyerek kapcsolat, felnőtté válás stb. Mindezt klasszikus zenei aláfestéssel, hiszen a két főhős zongorán és hegedűn játszik. De nem kell megijedni, nem esnek túlzásba.
Őszintén szólva nekem nagyon a szívemhez nőtt, és sajnáltam, hogy úgy lett vége, ahogy...

Persze azért néztem filmeket is, hiszen tervezem 100 darabot összehozni. Mondjuk bele kéne húzni, mert még csak 7-et néztem az idén :D, de ha nem lesz meg, az se baj.
Viszont olvasni, na azt nem csináltam. Szerintem életemben először fordult elő, hogy majd egy hónapig nem vettem könyvet a kezembe, vagy ha igen, akkor 10 oldal után mindet letettem, mert nem hozott lázba...

Nos, most lesz egy kis lazítás, úgyhogy remélem tudok olvasni is, és filmeket is nézni. Na meg persze több időt tölteni a barátokkal, mert őket elég rendesen elhanyagoltam most...

Hello, dear new year

El telt ez az év is. Visszanézve, valahogy hihetetlennek tűnik, hogy ennyi mindent sikerült belepréselni. És mégis, mintha elrohant volna mellettem. Szokás szerint hozott is, vitt is magával (gondolom ő is az egyensúlyra törekszik), de azt hiszem nem sok mindent vethetek a szemére.