Októberi szemle

Meglepően gyorsan rohant el ez a hónap is, de most legalább nem mondhatom, hogy nem történt velem semmi sem alatta. Igaz, máskor sem unatkozok, csak akkor valahogy sokkal hétköznapibb dolgok esnek meg velem, és minek írjak arról, hogy a hétvégén teszem azt takarítottam? Na ugye.
Szeptember végén végre eljutottam addig, hogy újra elkezdjek nyelvtanárhoz járni. Kezd az az érzésem lenni, hogy én egy cseppett mazochista vagyok, nem meglepő módon nem csak az angolt kezdtem el felfrisstínei (nem mintha nem férne rám), hanem egy új nyelvbe is belekezdtem: a németbe.

Igazából most még kifejezetten élvezem, mivel a nulláról kell kezdeni tanulni, így bármit is jegyzek meg, az már sikerélmény :D. Persze azért már látom, hogy nem lesz minden olyan könnyű benne, de még inkább pozitív a hozzáállásom. Na persze, ehhez hozzátesz nyilván az is, hogy kifogtam egy remek tanárt, legalábbis a stílusa nagyon közel áll hozzám, szóval még a legszarabb hangulatú napjaimon is felüdülés, ha nála töltök 1-1 órát.
Az angollal már kevésbé ilyen fényes a helyzet, ott még inkább azt érzem, hogy bakker, már erre sem emlékszem, és erre sem stb. De majd csak alakulni fog az is.

A családi fronton is változások álltak be, hónap elején öcséméket költöztettük, kicsit furcsa úgy hazajönni, hogy tudom, ők már nem itt laknak. Persze nincsenek most se messzire, mert szerintem gyalog olyan 5 perc alatt náluk vagyok :D.

Életemben először voltam opera előadáson is a szegedi színházban. Alföldi rendezésében néztük meg a Varázsfuvolát.

Kicsit furcsa volt németül hallgatni (de legalább tudtam gyakorolni), és közben kivetített felíratot olvasni hozzá. Mivel előtte a történetnek se néztem nagyon utána, és még korábban semmilyen formában nem láttam, nem voltak nagy elvárásaim. Az biztos, hogy a helyszín elég fura volt :D, és az első felvonás sokkal vontatottabb volt, mint a második, de összességében azért pozitívan csalódtam benne. Bár ettől függetlenül sem hiszem, hogy nagy operára járó személy leszek, de már legalább nem idegenkedek tőle annyira.

Munkafronton is haladnak a dolgok, dolgozunk ezerrel. Most majd kiderül, hogy meglesz-e a jutalma O.o. Mindenesetre én szorítok, és nem csak azért, mert az nekem is jó, hanem mert mindenkinek jó lesz, ha jó visszajelzéseket kapunk. (És talán csökkenni fog egy kicsit a feszkó, ami van...)

Életemben először voltam revüszínházban. Facebook-on figyeltünk fel az előadásra, és némi gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy egy életünk, egy halálunk, megnézzük.

Nah, ha valaki látta már a Magic Mike-ot, akkor nagyjából tudja, miről van szó. Zene, táncoló fiúk, egyre kevesebb ruha, néha pedig egy-egy hölgyet is kihívtak, hogy részt vegyen a műsorban. Nos, azt kell hogy mondjam, hiába a szépen izmolt test, én nem nagyon fogok ilyen műsorokra járni. Nem mintha mást kaptam volna, mint amit vártam, és amúgy sem akartam kimenni "szerepelni", de az első ilyen bevállalós hölgy után ebben még inkább biztos voltam. Számomra kicsit megalázónak tűnt, amit ott csináltak a műsor keretein belül, aztán persze ez lehet, szereplőként másként jön át, nem tudhatom. Szóval egynek elment, voltak kifejezetten jó részei is, de ennyi.

Voltunk kétszer moziban is, és meséket néztünk :D.Csak mert én olyan érett személyiség vagyok, ugyebár.

Az első a Gólyák voltak. Egy aranyos kis mesefilm, vicces, de nem az a körömrágós, itt biztos lehetsz benne, hogy a végén minden úgyis a helyére kerül. De néha ilyenekre is szükség van, és persze azért itt is volt mondanivaló, csak valahogy a sok cukiság közepette néha elsikkadni látszott.

Ez már egy jóval komolyabb, sőt, kissé komorabb mese volt. Ha azt nézem, melyik gondolkodtatott el jobban, akkor erre szavazok. Nem csak felnőttnek, de gyerekeknek is ad némi merengeni valót, és teszi mindezt úgy, hogy azért néha némi vígaszt is nyújt. És tetszett, hogy ennyire szokatlan volt a stílus, amiben ábrázolták a történetet.








Persze emellett is néztem filmeket, főként barátommal. Megtekintettük a Macskafogót, mely eddig nekem kimaradt az életemből.

Nos, lehet az a baj, hogy nem gyerekként láttam először, de engem nem vágott hanyatt. Nem volt rossz, és miközben néztem elszórakoztatott, de ennyi. Ahhoz képest, mekkora szuperlatívuszokban meséltek róla ismerőseim, nekem kifejezetten csalódáskeltő volt.

Na igen, mostanában mintha nem vonzanának annyira a romantikus filmek :D, de ez is olyan volt, amit már évek óta tervezek megnézni, csak szerettem volna előbb elolvasni. Eddig tartott a türelmem. Nem volt rossz ez se, de nekem azért maradt egy rakat kérdésem, amire semmi választ nem kaptam.

Interjú a vámpírral. Ezt speciel valamikor az ősidőkben olvastam már, így nagyvonalakban emlékeztem, mi is fog történni benne. A film kissé lassan folydogálós volt, tele rengeteg elmélkedéssel (mivel hajlamos vagyok én is a melankóliára, azt hiszem remek vámpír lennék), persze ha valakinek évszázadok állnak rendelkezésére, van ideje az élet értelmén elmélkedni. Egyszer ezt a sorozatot is elkellene olvasnom...

Ezek mellett én anime-t néztem, egy szintén nem túl sok gondolkodást igénylő, aranyos, kedves, szépen megrajzolt történetet, szerethető szereplőkkel, vicces jelenetekkel, és minimális izgalommal.

Akagami no shirayukihime, avagy Snow white with red hair. Tényleg nem ezen fogod magad halálra izgulni magad, de nekem tetszett. Nem az életemben felmerülő fontos kérdésekre kerestem a választ, csupán kikapcsolódni vágytam, és erre ez megfelelő. Sajnálom, hogy csak 2 évados, főleg mert egyelőre messzi vagyunk a Happy End-től, de azért úgy gondolom, megtalálják majd.

Ezenfelül már csak egy 2,5 órás sorban állást tudok felmutatni, amikor a Pick Szeged- Veszprém kézilabda meccsre kellett jegyet szereznem ismerőseimnek. Sose gondoltam volna, hogy ez ilyen, de levontam a következtetést, miszerint még jó, hogy nem vagyok nagy sport rajongó, mert ha ilyeneket rendszeresen kellene átélnem, tuti idegbeteg lennék :D. Az egyetlen jó része az volt, hogy utána összefutottam az ismerőseimmel, hogy odaadjam nekik, és már viszonylag rég láttam őket.

Jah, rubikkkocka tulajdonos is lettem, szóval szent elhatározásom, hogy megtanulom kirakni. Hogy mikor, azt nem tudom, de még vagy 30 évem van rá, az csak elég :D.

Remélem a november legalább ilyen mozgalmas és jó lesz. Mert így visszanézve, nem panaszkodhatok :).