Film nézések

Eddigi legdurvább film és sorozatnézési rekordomat döntöttem meg az elmúlt pár napban. Mármint én inkább olvasgatós szoktam lenni, vagy zene hallgatós. De most sikerült több mindenbe is belekezdenem, amik megfogtak maguknak.

Az újévet ezzel a filmmel kezdtem. Nem vagyok túlzottan otthon a képregények világában, így nekem az adaptációk mindig új világot mutatnak be. Emiatt a hiányosságom miatt viszont nincs mihez viszonyítanom, csak magához a filmhez.
Nekem alapvetően bejött, bár tény és való, hogy nagy csavarokat nem kaptam tőle, nem kellett megerőltetnem az agyamat sem közben. Viszont szórakoztatott, és nagyon szép képi világával kápráztatott. Azt kicsit sajnáltam, hogy sablonosra sikerültek a szereplők, sokkal többet is ki lehetett volna hozni az alakjukból.

Ismerősömnél néztük meg a Robin Hood ezen feldolgozását. Nekem ez jobban bejött, mint a 2018-as. Bár tény, hogy annak a látványvilága egészen más szinten van, de valahogy ez a történet vezetés nekem jobban bejött. Bár lehet az is sokat adott az élményhez, hogy közben kaptam a mindenféle érdekes történelmi információt, ami így segített, ha valami olyasmit hallottam, ami nem volt egyértelmű.
De van még pár feldolgozás, egyet már ki is néztem, de azt hiszem majd később nézem meg, nehogy csömör legyen :D.

Star Trek: Mindenen túl

Korábban már láttam ezt a részét, de mivel elég régen, így nyugodt szívvel mondtam rá az áment az újrázásra.
Jó, én eleve elfogult vagyok a Star Trek-kel, és mivel az eredeti nagy filmek kimaradtak az életemből, (illetve most kezdtem pótolni), itt is csak az egyes filmekre tudok koncentrálni.
Maga a történet ötletes, mert hát melyik kapitány ne akarná megmenteni az embereit, nem igaz? A kérdés csak az, milyen messzire mész el ezért?
Látványos, pörgős. Mondjuk tény, hogy sok kérdést nem hagy nekünk, de ez igazából csak a végén tűnt fel.

The middle of June

  Imádom a júniust. Meg a nyarat. A jó időt (bár ez mostanában annyira nem része az életemnek, lehet mégis kell vennem gumicsizmát...), a fényt, azt hogy hosszabbak a nappalok, a színeket és a virágokat. Meg a gyümölcsöt. Rengeteg gyümölcsöt. :D Ha valaki a vesztemet akarja, vegyen és jutasson el nekem irdatlan mennyiségű cseresznyét...azt képtelen vagyok nem enni, kb addig eszem, amíg előttem van. :D. Meg a barack, ráadásul mindenféle...tobzódom :D.

Last month of the year

Erre a bejegyzésre már legalább 2 hete készülök, de nem sikerült kivitelezni a dolgot. Na, de ami késik, nem múlik alapon most végre leírom :D.

Mit is néz az ember lánya...

Avagy hogyan baszd el az idődet tanulás helyet. :D Ismerős mindenkinek a helyzet, tanulni kéne, ezért pont tökéletes az időzítés belekezdeni egy új sorozatba. Esetleg az elmúlt fél év régóta vágyott filmjeit kell letölteni és megnézni :D.

Film hátán film

Az államvizsgatételek kidolgozása, hímzés, és a vásárlás/házimunka kombó mellett még mindig elég sok szabadidőm maradt, főleg hogy nem fekszem túl korán mostanában (egyetemen ez komoly gondot fog okozni :D), így a maradék időt különböző filmek, sorozatok nézésével töltöm. Na jó, olvasok is, de arra ott a másik blog, szóval itt most azt nem fejtem ki.

Tavasz újra töltve

A napfény íze árad szét a nyelvemen,

miközben az éledő természetet lesem.

Bimbózó ágak, és virágtengerek,

ilyet még álmodni sem merek.

Felpezsdül a véred, s táncosabb a lépted,

hiába mondanád, hogy te ez nem kérted.

Könnyebben lélegzünk, s nevetősebbek vagyunk,

mert hátunk mögött már csak sötétséget hagyunk.

Részegülve attól, hogy melegszik a táj,

hogy minden reggel a napsütés vár,

elfelejted gondod, s mosolyogva mondod,

Tavasz, neked mindig van mit adnod.

Oké, fejfájás ide, fejfájás oda, én imádom ezt az időt. Még akkor is, ha alapvetően nyár párti vagyok, és olyan 25-30 fok környékén érzem igazán jól magam. :D. De lássuk be, annyival másabb, úgy felkelni, hogy rám süt a nap, és ezerrel gyakorolnak a madarak, mintha csak a szürkeséget látnám. 

Mellesleg félelmetes, milyen gyorsan halad az idő...mindjárt itt a Húsvét (sajna tavaszi szünet nélkül, szip). Aztán már csak pár nap, és vizsgaidőszak O.o. Utána meg nyár. Kíváncsi leszek milyen lesz...jó lenne valami diákmunka :D, nem mintha minden vágyam az lenne, hogy végig dolgozzam, de ha kell...meg lehet hogy laborozni is fogok, bár ki tudja. Amúgy remélem addigra belejövök a dolgokba, most elkezdtünk haladni a kísérlettel, és ha nem rontottam el, akkor már értékelhető eredményünk is lesz a jövőhéten. :D. És meglepő a dolog, de rájöttem, hogy tényleg érdekel. Nem csak azt mondom, meg csinálom, mert nincs jobb. 

A hétvégék nagy részét a tanulás mellett film nézéssel töltöm (barátom hatása :D, de cserébe ő meg egyre többet olvas XD). Csak néhány, amit mostanában néztem meg:

Szentjánosbogarak sírja. Nem vidám történet, és csak megerősítette bennem azt, hogy a háborúnak nincsenek győztesei. Pláne nem a civilek között. 2 testvér életét követhetjük nyomon a háború alatt, miután szüleiket elveszítik. Nekem tetszett, függetlenül attól, hogy egyhamar nem hiszem, hogy képes lennék újra nézni.

Ezt párommal együtt néztük meg. Szintén nem a legvidámabb történet, s elgondolkodtat arra nézve, miért hisszük magunkat jobbnak másoknál. És még mindig beleesünk ebbe a hibába...néha úgy érzem, hogy a fajom semmiből sem tanul.

Nem volt rossz, de nem tehetek róla nekem a Django elszabadul jobban tetszett. Még úgy is, hogy az egyik kedvenc színészem is játszik benne.

Hasonló téma, és ez sem éppen rózsaszín árnyalatban pompázó történet. Talán kicsit több benne a humor, amire szükség van, különben a történet felénél eret vágnánk magunkon.

Nos, ezt pont tegnap néztem meg, és minő meglepő, szintén nem vidám történet. Lehet, hogy most már ideje lenne valami gusztustalanul rózsaszín és vidám dologhoz is? :D

Előbb olvastam a könyvet, de már jó rég, szóval annyira precízen nem tudnám összehasonlítani a kettőt. De nekem tetszett. Jó, az mondjuk érdekes volt, hogy a kis csaj az évek alatt nem öregedett :D, de ezt leszámítva olyan kapitálisan nagy eltérést nem láttam benne. 

Ennyi sok férfit ilyen kockás hassal és deltás vállal... 

Viszont: ezek az atheni gyerekek mindennemű képzés nélkül simán kezelik a fegyvereket és kinyírják a perzsákat.

A félköríves Chuck Norris rúgásaikról nem is beszélve

jah, meg a remek célzóképességről...

Na nem mintha a másik oldal jobb volna, ahol a kisfiú lemerül a víz alá és világító csillámpóniként tér a felszínre bizsukkal teleaggatva, és istenkirály komplexussal kűzdve.

A ribiről már ne is beszéljünk...

És az a szex jelenet :"D
Szóval erősen csak egyszer nézős volt a dolog. :D






És vannak még tervben történetek :D. Csak idő kellene hozzá...:D.
Nah, hát mindenkinek szép hétvégét, és jó időt meg hetet ;)

Film nézés, a'la Panna

Eldöntöttem, hogy megakarom nézni a moziban a Harry Potter utolsó részt, ezért aztán egy kis emlékfrissítést végzünk Pacsirtával. Ma eljött hozzánk, és megnéztük az első két részt. Mivel én a könyveket is most újra olvasom, nagyon benne vagyok a dologban, elég jól tudtam mikor mit fog mondani, meg mi van másképp a könyvben stb. Megbeszéltük észrevételeinket és...elkezdtem sorolni, mit szeretnék a filmből magamnak. Most eltekintek a hatalmas kastély, a jó pasik, a szép táj felsorolásától, maradjunk az állatoknál.
Első film: Első 10 perc után: - Akarok egy baglyot.
              a film negyedénél: - Nem édes, az a háromfejű kutyus? Megtartanám.
              A felénél: -Kell egy sárkány!
Második film: - Szeretnék egy főnixet...
                      - Simán elfogadnék egy pici baziliszkuszt, persze csak párszaszó tudása mellett...
És még csak ezekután fog jönni a többi...:D.
Persze, ha valami baromságot hallottam, ami nem stimmelt biológiailag, na azt is fennhangon megjegyeztem...de cserkészbecs'szó, moziban nem ilyen vagyok.
Nah, mivel olvasni viszont a harmadik kötetet olvasom (újra), azt hiszem, ma hippogriffekkel fogok álmodni...

Büszkeség és balítélet

Jane Austin könyvét is nagyon szeretem, de a best of számomra ez a sorozat. Eszméletlen színészi gárda, gyönyörű táj és egy szeretnivaló történet.
Szerintem végtelen sokszor megtudnám nézni...pláne így vizsgaidőszakban...:) De tényleg kellemes egy olyan világba kerülni a nagy tanulási maratonok között, ahol hatalmas és gyönyörű épületekben élnek az emberek, lovakkal/lovaskocsikkal közlekednek, bálokra járnak. Szeretem azt is, hogy ez nem az a tipikus szerelem első látásra történet, hiszen Lizzy kifejezetten ellenszenvesnek, gőgösnek tartja Dary-t, aki ráadásul még nővére szerelmét is megpróbálja tönkre tenni. Persze itt mindenkinek meg van a maga jó és rossz tulajdonsága (még neki is), de a történetben végig fejlődnek, változnak. Egyszóval imádom. A romantikus énem ugyebár...de azért egy Darcy-t én is elfogadnék XD.

Igaz szerelem

Hétvégén felüdülésképpen filmet néztem. Levelek Júliának. Az a tipikus romantikus kategória. De kicsi szívemnek néha szüksége van ilyenekre is. Hogy a szerelem akár 50 év után is beteljesüljön. Még ha valóság legtöbbször nem ilyen.
Két ember közötti bonyolult kapcsolat, ahol adunk és kapunk. Jó esetben egyenlő arányban. Rossz esetben...nos, azt szerintem mindenki ismeri.
Ha most magunkba nézünk, ilyennek képzeltük gyerekként a szerelmet? Én nem. Én úgy gondoltam, hogy majd meglátom és rögvest tudni fogom, Ő az. Rá vártam. Ehhez képest...rájöttem, hogy bizony munkát kell belefektetni a szerelembe, hogy működjön. És figyelni a másikra, kompromisszumokat kötni, nagyokat nyelni és mosolyogni. Na meg rengeteget várni. És ha mázlink van, akkor ez kölcsönös dolog, megtérül.
Mielőtt megkérdeznétek, megnyugtatlak benneteket. (Csak tudnám, miért többesszámban írok, mikor lehet, hogy rajtam kívül senki sem fogja olvasni ezeket a sorokat????) Van barátom. És szeretem. Legalábbis én úgy gondolom, hogy igen. Mivel ez az első komolyabb kapcsolatom, olyan sok viszonyítási alapom nincs,(leszámítva barátnőim megjegyzéseit, miszerint ők ezt már nem hagynák, vagy hogy ez milyen romantikus. Attól függően, épp milyen cselekedet a beszélgetés tárgya.). És nem, nem volt a homlokára tetoválva, hogy ő az igazi, sem piros szalag rajta, hogy teljes bizonyossággal felismerjem. Pedig ez utóbbiak nem lennének hátrányos dolgok, nagyban megkönnyítenék az ember életét.
Egy biztos, nem az a tipikus rózsaszín, mindent elborító filmekbeli szerelem, hanem valóságos. Így hát néha nevetek, néha sírok. Néha meg csak összeszorított foggal, de tűrök.