Ismeretlen jövő, mondd, tőled miért félek?
Légy hozzánk kedves, már csak erre kérlek.
Ugyan nem látom előre, hogy mi is jön majd elénk,
De félek, csak a reménytelenség siet nagy léptekkel felénk.
Bizonytalanság mindenütt, amerre nézek,
megkötések és tiltások, amerre csak lépek.
Egy helyen maradni, ma már szinte nem lehet,
tán, mint oly sokan mások, végül én is elmegyek?
Reménytelenség a bőr alatt, nem szabadulunk tőle,
Túl magasra tett léc a boldogulásunk börtönőre.
Ha nem vagy elég jó, csak senki leszel,
ám ha jó vagy, s maradsz, tán őrült leszel.
Nem kérünk mi sokat, csak hogy esély legyen,
eme otthonunknak nevezett helyen.
Ne kelljen nézni, hogy másutt jobban élnek,
s a jövőtől ők egy cseppet sem félnek.
Mi vagyunk a jövő, mondja mindenki,
de úgy látom a jövő általunk fog elszökni.
Kapjatok már észbe, s nézzetek körbe,
s ne fogjatok minket félelem nyakörvébe.
