Hm, úgy látom megint lesznek problémák a pontos és gyakori jelentkezésekkel :D.
Belekezdtem az utolsó félévembe, és ez egyszerre tölt el örömmel és félelemmel. Azért furcsa belegondolni, hogy ezután már nem leszek igazán diák, még akkor sem, ha PhD-t csinálok. Arról nem is beszélve, hogy egyelőre még csak bizonytalanság és talán-ok sorozata az, ami körbe vesz, semmi biztos pont nincs. És ezt jobban utálom, mint mikor biztosan tudom, mire nincs lehetőségem, mert akkor legalább az ember elkezd másfele próbálkozni. Most meg csak úgy lógok a levegőben. De majd lesz valami, mert olyan még sosem volt, hogy ne lett volna. És ahogy egy könyvben olvastam: Mindig van megoldás ;).
