Vegyes

A labor utolsó hetében határozottan átéreztem a fenti bagoly állapotát :D. Befutott a csapat harmadik tagja, aki elvileg minket figyelve tanulta meg a lépéseket, hogy aztán majd egyedül is képes legyen végig vinni. Ühümm. Ez úgy nézett ki, hogy ők ketten várták, mikor mit mondok, hogy mit kell csinálni. Az első nap rájöttem, hogy piszkosul fárasztó a saját munkádra figyelni, közben magyarázni, és nézni hogy ők mit csinálnak, és már előkészülni a következő lépésekre. :D. Csak lazán.
Mondjuk annak ellenére mennyire féltem tőle, egész jól ment. Gondoltam én, kis naiv. A második nap végén elvesztem, mint szürke szamár a ködben. A harmadik nap pedig ki is derült, hogy igen, az RNS-t sikeresen elhagytuk. No comment.
Viszont a társaság, és a hangulat is nagyon jó volt, már ezért megérte a dolog. :D. Még ennyi beszólogatást :D.

Harag

Harag gyúlt bennem, s még mindig fojtogat,

láncaiba csavarva élem most a napokat.

Nem lenne szabad, én mégis uralkodni hagyom,

a békülni kívánó énem mélyen, s elnyomva tartom.

Csak egyszer éreznéd azt, mit én érzek, ha hagyod,

hogy úgy tűnjön én is csak egy program vagyok,

mit arrébb pakolsz, máskor folytatod,

mert úgyis ott vár, ahol éppen otthagyod.

Dühös vagyok, hogy ez még mindig így hat rám,

talán jobban járnék, ha megint befognám,

hisz tökéletes én sem vagyok,

de mondd, ily fájdalmat mikor okozok?

Jah, hát valahogy így...

Welcome to the laboratory

Az elmúlt két hetet leginkább labormunkával töltöttem az egyetemi városkában. Nincs ezzel semmi gond, leszámítva az első napokat, amikor az ember enyhe halálfélelemmel kocog befelé, és azért fohászkodik, hogy ne rontson el semmit, ne törjön össze semmit, és még a gépek se menjenek tönkre a keze alatt. Az már csak hab a tortán, hogy nem ártana érteni is mit csinálok és miért.

Az elmúlt napokat kb. így tudnám jellemezni: