2014 búcsúja

Összesítsünk

A moly.hu-n minden évben megkérdezik, mi az, ami életedben először csináltál az adott évben?

Az én válaszaim 2014-re:

Itt a szünet, és lecsengtek a karácsonyi nagy összejövetelek, így a fellépő sok szabadidőt a tanulás mellett már film nézegetéssel is eltudom ütni.
Ma egy már régóta kinézett mesét vettem szemügyre, Wolf Children (Ookami kodomo no Ame to Yuki).

" Mamoru Hosoda a világ egyik legfigyelemreméltóbb animátora manapság. A régóta várt filmje, a Farkasgyermek fő témája a szülő-gyermek viszony. Egy anya és két gyermeke eposza. Hana, az anya egy 19 éves diáklány, aki mesébe illő szerelemre talál egy farkasember személyében. A szerelem beteljesül, és Hana két gyermeknek ad életet. Egy havas napon született a nővér: Yuki, vagyis Hó, míg az öccs, Ame, azaz Eső egy esős napon látott napvilágot. E két csecsemő nagy titkot rejt."

Karácsony

Ha már karácsony, akkor a szokásos vers sem maradhat el...

Christmas is coming...

Szóval, a legutóbbi jelentkezés óta sem sikerült a gyakoribb posztolást összehozni. Azt hiszem ez erre az évre már így is marad. Nem mintha olyan sok minden történt volna azóta velem. Vizsgák, elő vizsgák, TDK javítás, szóval csak a szokásos, ha ezt a félévet nézem. :D

Viszont ezek is kitöltötték úgy a napjaimat, hogy életemben először körülbelül így tekintek a karácsonyra és az ajándékozásra:

I'm alive

Helló, kedves mindenki. Yep, élek, még ha az energiaszintem körülbelül egy gázolt oposszum szintjén is van. A hosszú hallgatás egyetlen okra vezethető vissza, mégpedig TDK-ra. A november minden pillanata, de még az álmaim nagy része is ezzel telt. Úgyhogy azt hiszem a környezetem 90%-a sóhajtott fel, amikor letudtam. Az első kört :D.

Gőzerővel írtuk, számoltuk, ábrázoltuk a dolgozatot, hogy beleférjünk az igencsak szűkös határidőbe. Ez leginkább úgy nézett ki, hogy odakövültem a laptop elé, és már-már párkapcsolatot építettem ki az Excel és Word programokkal. Már amikor nem szidtam őket, a szobatársaim derültségére :D. Bár azt hiszem a csúcspont az volt, amikor este 9-ig írtuk közösen az egyetemen a témavezetőmmel a végét...(mellesleg ezt még meg kell neki hálálnom, valahogyan).

Jó pár alkalommal volt ilyen a fejem, amikor újabb változtatás kellett, vagy valamit ki kellett számolni másképp :D. De nem baj, teher alatt nő a pálma.

Mondjuk azért volt egy-két mélypont, amikor évfolyamtársammal úgy éreztük, feladjuk, szarunk az egészbe bele, ennyi stresszt, és kiakadást, és ideggörcsöt nem ér az egész. De mindezek ellenére, és hathatós segítséggel a végső nyomtatást illetően, csak elkészültünk. És leadtuk! Győzelem...aham, mert akkor volt kb. 2 nap arra, hogy az előadást megcsináljuk.

Eeegen. Remek volt :D. Arról nem is beszélve, hogy nem igazán voltunk már magunknál. De végül ez az akadály is elhárult, megtartottuk a próbaelőadást, és egy héttel később meg volt a helyi forduló. Ha leszámítom, hogy 1, egy-két dolgot elfelejtettem említeni
                                   2, volt, hogy nem jutottak eszembe szavak
akkor egész jó volt. Mindenki ügyes volt, és jók voltak a témák (de még milyenek O.o), és mindenki kijutott az OTDK-ra, ami áprilisban lesz. Gondoltam, hogy akkor egy kis pihenés jön, hiszen amúgyis itt a vizsgaidőszak stb, kijavítani a dolgokat meg ráérünk. Én kis naiv...
Ehelyett most csináljuk a javítást, mert a leadási idő elvileg január 7. Nice...

Így fogok kinézni, mire végre jön a szénszünet...persze a javítás nem olyan vészes, mintha újra kellene írni az egészet...de nah. És aztán meg majd előadni megint, idegen emberek bíráló szeme és tudása előtt...izgalmas lesz :D.
Szóval az elmúlt hónapban nem nagyon volt erőm másra, maximum a nyavalygásra, miszerint miért is akarom én ezt csinálni, ha utána nem lesz elég ahhoz, hogy Phd-t csinálhassak. De egyrészt ha már elkezdtem, akkor végig csinálom, másrészt meg azért mégis milyen jól hangzik, hogy megcsináltam (túléltem). Na meg jó tudni, hogy képes vagyok rá (komoly segítséggel...Ági nevét aranyba kéne foglalnom :D).
Viszont itt a december:

Ha esetleg nem tűnt volna fel valakinek. Ami jó is, és rossz is. Jó, mert jön az ünnep, amikor több időt tudok együtt tölteni azokkal, akiket szeretek, és igazán fontosak. És 2 hét suli mentes időszak! Viszont rossz, mert rosszul tolerálom a hideget, ezt a szürkeséget (ha már muszáj esnie valaminek, akkor legyen hó, ne eső...), még sehol sem tartok az ajándékokkal (panic on).

Mivel alapvetően nem kedvelem ezt az évszakot, gondoltam összeszedem, mik azok, amikért szerethetném, hátha rendezni tudjuk a kapcsolatunkat :D