Tavasz újra töltve

A napfény íze árad szét a nyelvemen,

miközben az éledő természetet lesem.

Bimbózó ágak, és virágtengerek,

ilyet még álmodni sem merek.

Felpezsdül a véred, s táncosabb a lépted,

hiába mondanád, hogy te ez nem kérted.

Könnyebben lélegzünk, s nevetősebbek vagyunk,

mert hátunk mögött már csak sötétséget hagyunk.

Részegülve attól, hogy melegszik a táj,

hogy minden reggel a napsütés vár,

elfelejted gondod, s mosolyogva mondod,

Tavasz, neked mindig van mit adnod.

Oké, fejfájás ide, fejfájás oda, én imádom ezt az időt. Még akkor is, ha alapvetően nyár párti vagyok, és olyan 25-30 fok környékén érzem igazán jól magam. :D. De lássuk be, annyival másabb, úgy felkelni, hogy rám süt a nap, és ezerrel gyakorolnak a madarak, mintha csak a szürkeséget látnám. 

Mellesleg félelmetes, milyen gyorsan halad az idő...mindjárt itt a Húsvét (sajna tavaszi szünet nélkül, szip). Aztán már csak pár nap, és vizsgaidőszak O.o. Utána meg nyár. Kíváncsi leszek milyen lesz...jó lenne valami diákmunka :D, nem mintha minden vágyam az lenne, hogy végig dolgozzam, de ha kell...meg lehet hogy laborozni is fogok, bár ki tudja. Amúgy remélem addigra belejövök a dolgokba, most elkezdtünk haladni a kísérlettel, és ha nem rontottam el, akkor már értékelhető eredményünk is lesz a jövőhéten. :D. És meglepő a dolog, de rájöttem, hogy tényleg érdekel. Nem csak azt mondom, meg csinálom, mert nincs jobb. 

A hétvégék nagy részét a tanulás mellett film nézéssel töltöm (barátom hatása :D, de cserébe ő meg egyre többet olvas XD). Csak néhány, amit mostanában néztem meg:

Szentjánosbogarak sírja. Nem vidám történet, és csak megerősítette bennem azt, hogy a háborúnak nincsenek győztesei. Pláne nem a civilek között. 2 testvér életét követhetjük nyomon a háború alatt, miután szüleiket elveszítik. Nekem tetszett, függetlenül attól, hogy egyhamar nem hiszem, hogy képes lennék újra nézni.

Ezt párommal együtt néztük meg. Szintén nem a legvidámabb történet, s elgondolkodtat arra nézve, miért hisszük magunkat jobbnak másoknál. És még mindig beleesünk ebbe a hibába...néha úgy érzem, hogy a fajom semmiből sem tanul.

Nem volt rossz, de nem tehetek róla nekem a Django elszabadul jobban tetszett. Még úgy is, hogy az egyik kedvenc színészem is játszik benne.

Hasonló téma, és ez sem éppen rózsaszín árnyalatban pompázó történet. Talán kicsit több benne a humor, amire szükség van, különben a történet felénél eret vágnánk magunkon.

Nos, ezt pont tegnap néztem meg, és minő meglepő, szintén nem vidám történet. Lehet, hogy most már ideje lenne valami gusztustalanul rózsaszín és vidám dologhoz is? :D

Előbb olvastam a könyvet, de már jó rég, szóval annyira precízen nem tudnám összehasonlítani a kettőt. De nekem tetszett. Jó, az mondjuk érdekes volt, hogy a kis csaj az évek alatt nem öregedett :D, de ezt leszámítva olyan kapitálisan nagy eltérést nem láttam benne. 

Ennyi sok férfit ilyen kockás hassal és deltás vállal... 

Viszont: ezek az atheni gyerekek mindennemű képzés nélkül simán kezelik a fegyvereket és kinyírják a perzsákat.

A félköríves Chuck Norris rúgásaikról nem is beszélve

jah, meg a remek célzóképességről...

Na nem mintha a másik oldal jobb volna, ahol a kisfiú lemerül a víz alá és világító csillámpóniként tér a felszínre bizsukkal teleaggatva, és istenkirály komplexussal kűzdve.

A ribiről már ne is beszéljünk...

És az a szex jelenet :"D
Szóval erősen csak egyszer nézős volt a dolog. :D






És vannak még tervben történetek :D. Csak idő kellene hozzá...:D.
Nah, hát mindenkinek szép hétvégét, és jó időt meg hetet ;)

Határozottan érzem, hogy itt a tavasz. Jó, ha most kinézek az ablakomon, akkor nem ezt látom, de akkor is :D.

Amikor már ezt látom, akkor sokkal vidámabb vagyok. Nem szeretem a korai sötétedéseket, a hideget, a szürkeséget. Egyszerűen nem erre lettem kitalálva. És az, hogy már melegedik az idő (és ha már én így érzem, akkor az jelent valamit, mert nagyon fázós vagyok), és hosszabbak a nappalok sokkal vidámabbá tesznek. Bár azt fájlalom, hogy tavaszi szünet idén nem lesz az egyetemen :$. De azért így is ki lehet élvezni a dolgot.
A suli halad, hál'istennek nem sok zh-t kell írni, bár most héten pont lesz egy. A 20 perces kiselőadás is, amitől paráztam jól sült el, meg lettem dicsérve, így aztán boldogság van :D.S a héten megyek laborozni is. Egyrészt várom, mert kíváncsi vagyok, milyen eredményeket fogunk kapni, másrészt mindig izgulok, hogy nehogy elrontsak valamit. Mert az egy dolog, hogy nekem nem lenne jó az eredmény, na de a témavezetőmnek sem O.o.
A növényes társaság kezd egész jól összecsiszolódni, bár nem nehéz, ha csak 4-en vagyunk rajta, és az óráink 80-90%-a közös XD. Roppant családias a dolog, de még a laborok is jók, hangulatosak. Tényleg kicsit másként bánnak velünk Msc-n a tanárok. Jó, ha valamit nem tudunk, ugyanúgy meghúznak...de akkor is.
Furcsa belegondolni abba, hogy már itt a hónap vége. Rohan az idő, és néha úgy érzem, kihasználatlanul folyik el a kezemből. Nem tudom, mit kellene még beletuszkolni, hiszen a nyelvtanulás, barátokkal összejárás, órára járás, esti úszás, és a családdal töltött idő, plusz a barátommal csinált programok (ez roppant magyaros mondat lett, sorry) mellé már nem nagyon tudok mit berakni. Pedig biztos lehetne még :D.
Sajnos vers írás elmaradt, azonban mostanában esszéket írogatok, aztán hogy az adott pályázaton érek-e el vele valamit az más kérdés. Ha majd kész lesznek, akkor lehet feltöltöm őket ide is :D.
Addig is, mindenki élvezze ki a jó időt ( ha majd visszajön).

Hm, majd egy hónapja írtam útóljára ide. Ebből is látszik, hogy mennyire nem történik semmi velem, a tanuláson kívül.
De tényleg. Órákra járok, barátokkal találkozom, párommal töltöm az időt, japánozok, tanulok. És slussz. Ebből azért nehéz lenne regényt írni :D.
Ami talán érdekesebb, hogy ebben a félévben főleg a szakirányos tárgyaim dominálnak, így a teljes évfolyamot ritkán látom együtt. Mi pedig a növénybiológia szakon mindösszesen 4-en vagyunk az idei évfolyamban. (Na jó, 5-en, de az ötödik amolyan hol van, hol nincs állapotú). Úgyhogy sokszor roppant családias hangvételű az előadás :D. Kicsit furcsa, mert bár az ökológián se voltunk sokan anno, azért Bsc-n mégis csak nagyobb arányokkal operáltunk :D. Viszont hamar összeszokott a csapat, és nincsenek klikkesedések, ami kellemes meglepetés volt. Az elején ugyanis aggódtam, hogy hogy jövünk ki majd egymással, hiszen ha egy ekkora társaságban van ellentét, az könnyen ki fog ütközni. Ám még mindenki mindenkivel jól kijön, és segítünk egymásnak. Persze meg van a legokosabb, és legkedvesebb diák is, legalábbis a tanári szempontból, de ezt el kell fogadni. És alapvetően bírom őt, így aztán annyira nem zavar. Csak néha. Amikor nagyon látványos a dolog. :D Mondjuk a nemek aránya elég kiegyensúlyozatlan, mert 3 lány, és egy fiú (illetve az ötödik is fiú). Úgyhogy nő uralom van :D.

Furcsa, hogy az eddig megszokott, sőt az előző félévben is tapasztaltakhoz képest, most év közben alig van zh-nk. Összvisz talán 3, ha lesz. Úgyhogy a tanulásra annyira nem vagyunk rá kényszerítve, ergo félév végén szívni fogunk...mert hát a lustaság fél egészség elve alapján nem nagyon tanulunk. Na meg a tanáraink is nagyon lazák, így ppt-k sem nagyon vannak felrakva, ezzel nehezítve a tanulást. :D

Ha már egészség, akkor neki álltunk testmozgást is végezni, hetente egyszer esténként úszni járunk barátommal és szobatársával. Az első alkalom igen érdekes volt, amikor rájöttem, hogy igen, nem ártana visszaszerezni a kondimat. Úgyhogy várom a jó időt is, mert futni is szeretnék eljárni, de egyrészt esőben, hidegben ki rugdosni sem lehet a koliból, másrészt mocsári szörnyeset sem akarnék játszani.

Azt hiszem, ennyi az, ami tényleg érdekesebb lehet. Jön a jó idő, úgyhogy mindenki spurizzon kifelé a szabadba ;).