Tavasz újra töltve

A napfény íze árad szét a nyelvemen,

miközben az éledő természetet lesem.

Bimbózó ágak, és virágtengerek,

ilyet még álmodni sem merek.

Felpezsdül a véred, s táncosabb a lépted,

hiába mondanád, hogy te ez nem kérted.

Könnyebben lélegzünk, s nevetősebbek vagyunk,

mert hátunk mögött már csak sötétséget hagyunk.

Részegülve attól, hogy melegszik a táj,

hogy minden reggel a napsütés vár,

elfelejted gondod, s mosolyogva mondod,

Tavasz, neked mindig van mit adnod.

Oké, fejfájás ide, fejfájás oda, én imádom ezt az időt. Még akkor is, ha alapvetően nyár párti vagyok, és olyan 25-30 fok környékén érzem igazán jól magam. :D. De lássuk be, annyival másabb, úgy felkelni, hogy rám süt a nap, és ezerrel gyakorolnak a madarak, mintha csak a szürkeséget látnám. 

Mellesleg félelmetes, milyen gyorsan halad az idő...mindjárt itt a Húsvét (sajna tavaszi szünet nélkül, szip). Aztán már csak pár nap, és vizsgaidőszak O.o. Utána meg nyár. Kíváncsi leszek milyen lesz...jó lenne valami diákmunka :D, nem mintha minden vágyam az lenne, hogy végig dolgozzam, de ha kell...meg lehet hogy laborozni is fogok, bár ki tudja. Amúgy remélem addigra belejövök a dolgokba, most elkezdtünk haladni a kísérlettel, és ha nem rontottam el, akkor már értékelhető eredményünk is lesz a jövőhéten. :D. És meglepő a dolog, de rájöttem, hogy tényleg érdekel. Nem csak azt mondom, meg csinálom, mert nincs jobb. 

A hétvégék nagy részét a tanulás mellett film nézéssel töltöm (barátom hatása :D, de cserébe ő meg egyre többet olvas XD). Csak néhány, amit mostanában néztem meg:

Szentjánosbogarak sírja. Nem vidám történet, és csak megerősítette bennem azt, hogy a háborúnak nincsenek győztesei. Pláne nem a civilek között. 2 testvér életét követhetjük nyomon a háború alatt, miután szüleiket elveszítik. Nekem tetszett, függetlenül attól, hogy egyhamar nem hiszem, hogy képes lennék újra nézni.

Ezt párommal együtt néztük meg. Szintén nem a legvidámabb történet, s elgondolkodtat arra nézve, miért hisszük magunkat jobbnak másoknál. És még mindig beleesünk ebbe a hibába...néha úgy érzem, hogy a fajom semmiből sem tanul.

Nem volt rossz, de nem tehetek róla nekem a Django elszabadul jobban tetszett. Még úgy is, hogy az egyik kedvenc színészem is játszik benne.

Hasonló téma, és ez sem éppen rózsaszín árnyalatban pompázó történet. Talán kicsit több benne a humor, amire szükség van, különben a történet felénél eret vágnánk magunkon.

Nos, ezt pont tegnap néztem meg, és minő meglepő, szintén nem vidám történet. Lehet, hogy most már ideje lenne valami gusztustalanul rózsaszín és vidám dologhoz is? :D

Előbb olvastam a könyvet, de már jó rég, szóval annyira precízen nem tudnám összehasonlítani a kettőt. De nekem tetszett. Jó, az mondjuk érdekes volt, hogy a kis csaj az évek alatt nem öregedett :D, de ezt leszámítva olyan kapitálisan nagy eltérést nem láttam benne. 

Ennyi sok férfit ilyen kockás hassal és deltás vállal... 

Viszont: ezek az atheni gyerekek mindennemű képzés nélkül simán kezelik a fegyvereket és kinyírják a perzsákat.

A félköríves Chuck Norris rúgásaikról nem is beszélve

jah, meg a remek célzóképességről...

Na nem mintha a másik oldal jobb volna, ahol a kisfiú lemerül a víz alá és világító csillámpóniként tér a felszínre bizsukkal teleaggatva, és istenkirály komplexussal kűzdve.

A ribiről már ne is beszéljünk...

És az a szex jelenet :"D
Szóval erősen csak egyszer nézős volt a dolog. :D






És vannak még tervben történetek :D. Csak idő kellene hozzá...:D.
Nah, hát mindenkinek szép hétvégét, és jó időt meg hetet ;)