Dönteni kell

Egy sötét erdőben bolyongva,

az árnyékoktól borzongva,

csak némán lépked az ember lánya,

ha a helyes utat nem találja.

Mert mi a helyes?-kérdi némán,

a választ szívében sem találván.

Hisz az ész mit mond, csupa értelem,

míg a szív válasza színtiszta érzelem.

Botladozva hát eme dzsungelben,

küzd önmagával a lelke legmélyében.

Segíteni itt másnak nem lehet,

csak mellette állhat, de mást nem tehet.

Jöhet bármi, boldogság vagy szívfájdalom,

ha szükséged van rá, a kezed fogom.

Sétálok veled az erdő mélyén,

Szívünk legbelső rejtekhelyén.

Hét napjaihoz való viszonyom :D

Hétfőn csak szenvedek,

az órára meredek.

Első napja a hétnek,

a tanulás, s munka menetének.

Kedden már nevetek,

könnyebben lépkedek,

hiszen ebbe is belejön az ember,

hogy reggelente korán fel kel.

Szerda a középpont, mit várhatsz,

innentől kezdve visszaszámlálhatsz.

Várhatod, hogy végre jöjjön a nap,

amikor nincs más, csak az, hogy ágyban maradj.

Csütörtök már lassan múlik el,

s magadat folyton figyelmeztetni kell,

hogy a tanárra/munkára odafigyelj.

S jő a péntek és én rosszul vagyok,

mert az óra lassan jár, s még mindig nem otthon vagyok.

Majd szinte futva rohansz haza mert várod,

kit szemed és szíved oly régen nem látott.

A szombat a kánaán, mit oly nagyon óhajtottál,

nincs túl sok okod arra, hogy az ágyból kimásszál.

Egész nap pihensz, s barátokkal trécselsz,

Egy esti bulin vajh mit merészelsz?

Vasárnap a semleges, mikor már érzed,

lassan újra feléd kúszik a végzet.

S bár még lógatod a lábad, már tervezed,

következő szombaton a helyed majd meg hol leled.