2014 búcsúja

Összesítsünk

A moly.hu-n minden évben megkérdezik, mi az, ami életedben először csináltál az adott évben?

Az én válaszaim 2014-re:

Itt a szünet, és lecsengtek a karácsonyi nagy összejövetelek, így a fellépő sok szabadidőt a tanulás mellett már film nézegetéssel is eltudom ütni.
Ma egy már régóta kinézett mesét vettem szemügyre, Wolf Children (Ookami kodomo no Ame to Yuki).

" Mamoru Hosoda a világ egyik legfigyelemreméltóbb animátora manapság. A régóta várt filmje, a Farkasgyermek fő témája a szülő-gyermek viszony. Egy anya és két gyermeke eposza. Hana, az anya egy 19 éves diáklány, aki mesébe illő szerelemre talál egy farkasember személyében. A szerelem beteljesül, és Hana két gyermeknek ad életet. Egy havas napon született a nővér: Yuki, vagyis Hó, míg az öccs, Ame, azaz Eső egy esős napon látott napvilágot. E két csecsemő nagy titkot rejt."

Karácsony

Ha már karácsony, akkor a szokásos vers sem maradhat el...

Christmas is coming...

Szóval, a legutóbbi jelentkezés óta sem sikerült a gyakoribb posztolást összehozni. Azt hiszem ez erre az évre már így is marad. Nem mintha olyan sok minden történt volna azóta velem. Vizsgák, elő vizsgák, TDK javítás, szóval csak a szokásos, ha ezt a félévet nézem. :D

Viszont ezek is kitöltötték úgy a napjaimat, hogy életemben először körülbelül így tekintek a karácsonyra és az ajándékozásra:

I'm alive

Helló, kedves mindenki. Yep, élek, még ha az energiaszintem körülbelül egy gázolt oposszum szintjén is van. A hosszú hallgatás egyetlen okra vezethető vissza, mégpedig TDK-ra. A november minden pillanata, de még az álmaim nagy része is ezzel telt. Úgyhogy azt hiszem a környezetem 90%-a sóhajtott fel, amikor letudtam. Az első kört :D.

Gőzerővel írtuk, számoltuk, ábrázoltuk a dolgozatot, hogy beleférjünk az igencsak szűkös határidőbe. Ez leginkább úgy nézett ki, hogy odakövültem a laptop elé, és már-már párkapcsolatot építettem ki az Excel és Word programokkal. Már amikor nem szidtam őket, a szobatársaim derültségére :D. Bár azt hiszem a csúcspont az volt, amikor este 9-ig írtuk közösen az egyetemen a témavezetőmmel a végét...(mellesleg ezt még meg kell neki hálálnom, valahogyan).

Jó pár alkalommal volt ilyen a fejem, amikor újabb változtatás kellett, vagy valamit ki kellett számolni másképp :D. De nem baj, teher alatt nő a pálma.

Mondjuk azért volt egy-két mélypont, amikor évfolyamtársammal úgy éreztük, feladjuk, szarunk az egészbe bele, ennyi stresszt, és kiakadást, és ideggörcsöt nem ér az egész. De mindezek ellenére, és hathatós segítséggel a végső nyomtatást illetően, csak elkészültünk. És leadtuk! Győzelem...aham, mert akkor volt kb. 2 nap arra, hogy az előadást megcsináljuk.

Eeegen. Remek volt :D. Arról nem is beszélve, hogy nem igazán voltunk már magunknál. De végül ez az akadály is elhárult, megtartottuk a próbaelőadást, és egy héttel később meg volt a helyi forduló. Ha leszámítom, hogy 1, egy-két dolgot elfelejtettem említeni
                                   2, volt, hogy nem jutottak eszembe szavak
akkor egész jó volt. Mindenki ügyes volt, és jók voltak a témák (de még milyenek O.o), és mindenki kijutott az OTDK-ra, ami áprilisban lesz. Gondoltam, hogy akkor egy kis pihenés jön, hiszen amúgyis itt a vizsgaidőszak stb, kijavítani a dolgokat meg ráérünk. Én kis naiv...
Ehelyett most csináljuk a javítást, mert a leadási idő elvileg január 7. Nice...

Így fogok kinézni, mire végre jön a szénszünet...persze a javítás nem olyan vészes, mintha újra kellene írni az egészet...de nah. És aztán meg majd előadni megint, idegen emberek bíráló szeme és tudása előtt...izgalmas lesz :D.
Szóval az elmúlt hónapban nem nagyon volt erőm másra, maximum a nyavalygásra, miszerint miért is akarom én ezt csinálni, ha utána nem lesz elég ahhoz, hogy Phd-t csinálhassak. De egyrészt ha már elkezdtem, akkor végig csinálom, másrészt meg azért mégis milyen jól hangzik, hogy megcsináltam (túléltem). Na meg jó tudni, hogy képes vagyok rá (komoly segítséggel...Ági nevét aranyba kéne foglalnom :D).
Viszont itt a december:

Ha esetleg nem tűnt volna fel valakinek. Ami jó is, és rossz is. Jó, mert jön az ünnep, amikor több időt tudok együtt tölteni azokkal, akiket szeretek, és igazán fontosak. És 2 hét suli mentes időszak! Viszont rossz, mert rosszul tolerálom a hideget, ezt a szürkeséget (ha már muszáj esnie valaminek, akkor legyen hó, ne eső...), még sehol sem tartok az ajándékokkal (panic on).

Mivel alapvetően nem kedvelem ezt az évszakot, gondoltam összeszedem, mik azok, amikért szerethetném, hátha rendezni tudjuk a kapcsolatunkat :D

Jehej, itt az új hónap. Végre. Komolyan mondom, hogy az októberrel nem voltam egészen kibékülve. Nem tudom, milyen lesz a kapcsolatunk az új hónappal, de az első napja igen ígéretes volt, a második pedig semleges, szóval ha ezt tartani fogja, én kibékülök vele :D.

Sad autumn

Nem tudom, ki hogy van vele, de én kinézek az ablakon, és még az életkedvem is elmegy. Eső, köd, szürkeség és hideg. Well, Hello Autumn...

És amikor ezt szóvá teszem a következő a válasz: Itt az ősz, mit vártál?

De könyörgöm, muszáj ennyire szutyoknak lennie? Nem lehetne némi napfény? Még csak meleget se igénylek, csak eső ne legyen...

Carpe diem

Oké, az első, amit nem túl lelkesen vettem tudomásul, hogy tényleg beköszöntött az ősz.

Ergo, itt van a korai sötétedés, az esti hideg, a zh-k. Na meg a forró csoki, a levélrugdosás (mert komoly, érett felnőtt vagyok, ugyebár). Mondjuk az elmúlt napokban egész szép idő volt, úgyhogy sok okom nem lehet a panaszra, bár az is tény, hogyha rajtam múlna, ez kb. így is maradna :D. De nem rajtam múlik.

Viszont októbernek ezen a hetével nem igazán tudtam kiegyezni.

Őszi helyzetjelentés

Nem tudom, ki hogy áll az évszakokhoz, de nekem az ősz sose volt a kedvencem. Nem csak, hogy vége a nyaralásnak, de jön a levélhullás, meg a korán sötétedés, és a hideg...szóval na. Ki nem állhatom. És ráadásul egyetemistaként már az őszi szünetet sem várhatom...
Amúgy az egyetemi lét még nem olyan húzós, mint vártam. De él bennem a gyanú, hogy a szeptemberi nyugi miatt októbertől úgy fogok járni mint a kisboci...de addig is kiélvezem a szabadidőmet. Azaz: alvás, olvasás, és...rajzolás. Az elmúlt egy hónapban szerintem annyit rajzoltam, mint máskor egész évben :D.

Rádöbbenés

Oké, fogalmam sincs, pontosan mikor írtam ide utoljára. De biztos, hogy nem mostanában.
Volt nyár végén egy 9 napos nyaralás barátommal, amikor kilustálkodtuk magunkat. Az idő nem minden esetben volt ideálisnak mondható, de egy "kis" túra meg egy strand így is belefért. Ez utóbbinál viszont megállapítottam, hogy a 20 fok hiába hangzik jól, víz esetén nekem még marha hideg :D. Azt hiszem, legközelebb bálnazsírt kell magamra szednem, és akkor talán nem fogok megfagyni :D.

Pihenünk és filmezünk...

Azaz ezerrel megy a lazulás. Mondjuk azért kicsit hiányzik a labor, meg az ottani pörgés és a többiek. Az időben kelés nem :D. Teljesen elfogok kanászodni szeptemberre, és apokaliptikus állapotok lesznek az első héten, amikor kénytelen leszek visszaszokni az időben lefekvésre és felkelésre. De hol van az még, nem igaz? :D

Az időjárással nem vagyok kibékülve, de ő ezt konkrétan le se szarja és csak lógatja az eső lábát erre, meg arra. Ahogy gondolja...nyárhoz méltatlan a viselkedés még mindig, de ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak?

Vegyes

A labor utolsó hetében határozottan átéreztem a fenti bagoly állapotát :D. Befutott a csapat harmadik tagja, aki elvileg minket figyelve tanulta meg a lépéseket, hogy aztán majd egyedül is képes legyen végig vinni. Ühümm. Ez úgy nézett ki, hogy ők ketten várták, mikor mit mondok, hogy mit kell csinálni. Az első nap rájöttem, hogy piszkosul fárasztó a saját munkádra figyelni, közben magyarázni, és nézni hogy ők mit csinálnak, és már előkészülni a következő lépésekre. :D. Csak lazán.
Mondjuk annak ellenére mennyire féltem tőle, egész jól ment. Gondoltam én, kis naiv. A második nap végén elvesztem, mint szürke szamár a ködben. A harmadik nap pedig ki is derült, hogy igen, az RNS-t sikeresen elhagytuk. No comment.
Viszont a társaság, és a hangulat is nagyon jó volt, már ezért megérte a dolog. :D. Még ennyi beszólogatást :D.

Harag

Harag gyúlt bennem, s még mindig fojtogat,

láncaiba csavarva élem most a napokat.

Nem lenne szabad, én mégis uralkodni hagyom,

a békülni kívánó énem mélyen, s elnyomva tartom.

Csak egyszer éreznéd azt, mit én érzek, ha hagyod,

hogy úgy tűnjön én is csak egy program vagyok,

mit arrébb pakolsz, máskor folytatod,

mert úgyis ott vár, ahol éppen otthagyod.

Dühös vagyok, hogy ez még mindig így hat rám,

talán jobban járnék, ha megint befognám,

hisz tökéletes én sem vagyok,

de mondd, ily fájdalmat mikor okozok?

Jah, hát valahogy így...

Welcome to the laboratory

Az elmúlt két hetet leginkább labormunkával töltöttem az egyetemi városkában. Nincs ezzel semmi gond, leszámítva az első napokat, amikor az ember enyhe halálfélelemmel kocog befelé, és azért fohászkodik, hogy ne rontson el semmit, ne törjön össze semmit, és még a gépek se menjenek tönkre a keze alatt. Az már csak hab a tortán, hogy nem ártana érteni is mit csinálok és miért.

Az elmúlt napokat kb. így tudnám jellemezni:

Mozi

Nem túl gyakran járok el moziba, bár az idén a baráti társaságnak és páromnak köszönhetően egész sokat javítottam az eddigi statisztikámon. Bár azt hiszem, a csúcs az idei hét volt, amikor is sikerült 2 filmet is meglesnünk.

Évet zárunk :D

És igen, megértem ezt a pillanatot is amikor elmondhatom, kész az utolsó vizsga is. Ez azt jelenti, hogy van 12 napom pihenni, ami tömör gyönyör. Legalábbis nekem. Viszont gyorsan lejegyzem, mi az amit erről a félévről elmondhatok:

Előítélet

  Már egy ideje gondolkozok az előítéleteken, a diszkrimináción, véleményalkotáson. Mindenkiről alkotunk véleményt, kialakítunk egy képet. Ez a kép vagy egyezik a valósággal, vagy nem. Legtöbbször ez utóbbi áll fent. A kérdés csak az, hogy vajon pozitív irányban ferdítünk, vagy negatív irányban? Nem mindegy, hogy milyen csalódás fog érni minket, és a másiknak se teljesen közömbös a dolog, pláne ha a közelebbi társaságodban van benne.

Hogy miért pont most agyalok ezen? Több olyan embert is megismertem most közelebbről, akikről volt egy kialakított képem, és ez gyökeresen megváltozott. Jól jártam, mert én pozitív értelemben csalódtam bennük. Már ha lehet ezt így mondani. Aztán jobban belegondoltam, lehet hogy ők ugyan nem tudják/tudták mi volt eredetileg a hozzáállásom hozzájuk, de mégis milyen jogon ítéltem el őket egy kiragadott momentum alapján? Mikor én magam sem szerettem sose, ha valahova már jó előre felcímkézve kerültem. Mindegy, hogy te vagy a jó kislány, a tanár kedvence, az osztály cafkája, az iszákos, a csaló, hazudozó stb. Ezek a jelzők nem írják le a tényleges személyiségedet, mégis, hosszú-hosszú időre meghatározzák a többiek hozzád való közeledését, a helyzetedet. Ezek mellett lehetsz te bármi, mégis, ez fog világítani a homlokodon, míg valami tényleg gyökeres változás be nem következik, vagy be nem kerülsz egy új közösségbe. Új lapok, új címkék.

Nem szeretjük az ismeretlent, félünk tőle, ezért is igyekszünk megismerni, feltérképezni. Ez így van embertársaink esetében. Amíg nem tudom ki vagy, azt sem tudom, hogyan viszonyuljak hozzád. De ha már van némi kapaszkodóm, akkor a szociális interakciók is beindulhatnak. Vagy nem, ha éppen kollektív kiközösítés folyik, ugyebár.
Ebben éljük mindennapjainkat, miközben a ránk irányuló előítéleteket utáljuk, ám mi magunk is legalább ugyanannyit gyártunk egy nap alatt, csak éppen másokra. De az nem bűn...hiszen mindenki így csinálja.
Hogy ki lehetne-e belőle lépni? Biztosan. Nem könnyen, de kell lennie valamilyen útnak rá. És mégis, én sem tudok ez alól kiszabadulni. Persze lehet, hogy csak addig fog ez zavarni, míg élénkek lesznek a felborított elképzelések, aztán majd szépen elfelejtem ezt, és újra címkézni fogok én is. A haver, a barát, a nyafka, az idegesítő, a főnök...

Vajon milyen lenne egy olyan világban élni, ahol ha valaki rám néz, nem azt kezdi el latolgatni milyen lehetek, és épít fel egy hamis fellegvárat, hanem őszinte érdeklődéssel közeledik felém, hogy előbb megismerjen? Ha nem kellene a már korábban megalkotott képekkel küzdenünk nap, mint nap?
Ha azok lehetnénk, akik vagyunk, és nem görcsösen próbálnánk egy elénk vetített ábrándképnek megfelelni? Arról nem is beszélve, hogy annyira jók, szépek, okosak, tehetségesek stb sosem leszünk, mint ahogy azt elvárnánk. Csalódás nekik, csalódás nekünk, s jön majd az önvád, elkeseredés. Mennyi görcstől tudnánk magunkat megóvni. És mennyivel nyugodtabbak lennénk. Én legalábbis biztosan. :D.

Szóval, ha azon vesszük magunkat, hogy valakiről pár mondat, pár perc alapján akarunk ítéletet alkotni, álljunk meg egy percre. S gondoljunk bele, érdemes? Nem lenne egyszerűbb megismerni rendesen?
A legnagyobb barátságok is így kezdődnek, nemde? ;)

Életjel ismét

Tyű, jó rég voltam már erre...
Igazából olyan sok minden nem történt azóta velem. Órákra jártam, az utolsó 2 hétben megőrültünk szokás szerint, mert zh-k, elővizsgák, jegyzőkönyvek egyszerre jöttek.
Úgyhogy jelenleg alváshiányban szenvedek, de majd bepótolom valamikor :D.
Az idő viszont mondjon le, mert ez májushoz méltatlan viselkedési mód, és élni sincs kedvem, nem hogy tanulni (pedig az nem ártana).

Nincs olyan sok
vizsgám, mint mondjuk egy "jobb" Bsc-s évemben volt, de így is van egy pár, amire vagy nem tudom, hogy fogok felkészülni, vagy csak szimplán rettegek tőle :D.
Arról nem is beszélve, hogy még közben laborozás is vár majd rám...mondjuk inkább laboroznék egész nap, mint tanulnék...

Laborról jut eszembe. Nektek volt már olyan, hogy valakiről egy elcsípett pillanat alapján volt egy véleményetek, aztán ahogy jobban megismertétek ez igencsak megváltozott? Negatív, vagy épp pozitív irányban? Mert nekem igen. Jó persze tudom én, hogy nem szabad előítéletesnek lenni, meg következtetéseket levonni, de ember vagyok én is. Most meg nem győzöm felülírni magamban ezeket a régi beidegződéseket :D. De szerencsére nálam pozitív csalódás volt a dolog, úgyhogy hálát adhatok.

Azért most így vizsgaidőszakban talán jobban fogok írogatni (mert ilyenkor ugyebár minden fontosabb, mint a tanulás). Hacsak nem fog ellepni a labor és esetleges diákmunka (már ha találok O.o).
Mindenkinek jó vizsgaidőszakot, vagy munkát :).

Merengés

Ismeretlen jövő, mondd, tőled miért félek?

Légy hozzánk kedves, már csak erre kérlek.

Ugyan nem látom előre, hogy mi is jön majd elénk,

De félek, csak a reménytelenség siet nagy léptekkel felénk.

Bizonytalanság mindenütt, amerre nézek,

megkötések és tiltások, amerre csak lépek.

Egy helyen maradni, ma már szinte nem lehet,

tán, mint oly sokan mások, végül én is elmegyek?

Reménytelenség a bőr alatt, nem szabadulunk tőle,

Túl magasra tett léc a boldogulásunk börtönőre.

Ha nem vagy elég jó, csak senki leszel,

ám ha jó vagy, s maradsz, tán őrült leszel.

Nem kérünk mi sokat, csak hogy esély legyen,

eme otthonunknak nevezett helyen.

Ne kelljen nézni, hogy másutt jobban élnek,

s a jövőtől ők egy cseppet sem félnek.

Mi vagyunk a jövő, mondja mindenki,

de úgy látom a jövő általunk fog elszökni.

Kapjatok már észbe, s nézzetek körbe,

s ne fogjatok minket félelem nyakörvébe.

Tavasz újra töltve

A napfény íze árad szét a nyelvemen,

miközben az éledő természetet lesem.

Bimbózó ágak, és virágtengerek,

ilyet még álmodni sem merek.

Felpezsdül a véred, s táncosabb a lépted,

hiába mondanád, hogy te ez nem kérted.

Könnyebben lélegzünk, s nevetősebbek vagyunk,

mert hátunk mögött már csak sötétséget hagyunk.

Részegülve attól, hogy melegszik a táj,

hogy minden reggel a napsütés vár,

elfelejted gondod, s mosolyogva mondod,

Tavasz, neked mindig van mit adnod.

Oké, fejfájás ide, fejfájás oda, én imádom ezt az időt. Még akkor is, ha alapvetően nyár párti vagyok, és olyan 25-30 fok környékén érzem igazán jól magam. :D. De lássuk be, annyival másabb, úgy felkelni, hogy rám süt a nap, és ezerrel gyakorolnak a madarak, mintha csak a szürkeséget látnám. 

Mellesleg félelmetes, milyen gyorsan halad az idő...mindjárt itt a Húsvét (sajna tavaszi szünet nélkül, szip). Aztán már csak pár nap, és vizsgaidőszak O.o. Utána meg nyár. Kíváncsi leszek milyen lesz...jó lenne valami diákmunka :D, nem mintha minden vágyam az lenne, hogy végig dolgozzam, de ha kell...meg lehet hogy laborozni is fogok, bár ki tudja. Amúgy remélem addigra belejövök a dolgokba, most elkezdtünk haladni a kísérlettel, és ha nem rontottam el, akkor már értékelhető eredményünk is lesz a jövőhéten. :D. És meglepő a dolog, de rájöttem, hogy tényleg érdekel. Nem csak azt mondom, meg csinálom, mert nincs jobb. 

A hétvégék nagy részét a tanulás mellett film nézéssel töltöm (barátom hatása :D, de cserébe ő meg egyre többet olvas XD). Csak néhány, amit mostanában néztem meg:

Szentjánosbogarak sírja. Nem vidám történet, és csak megerősítette bennem azt, hogy a háborúnak nincsenek győztesei. Pláne nem a civilek között. 2 testvér életét követhetjük nyomon a háború alatt, miután szüleiket elveszítik. Nekem tetszett, függetlenül attól, hogy egyhamar nem hiszem, hogy képes lennék újra nézni.

Ezt párommal együtt néztük meg. Szintén nem a legvidámabb történet, s elgondolkodtat arra nézve, miért hisszük magunkat jobbnak másoknál. És még mindig beleesünk ebbe a hibába...néha úgy érzem, hogy a fajom semmiből sem tanul.

Nem volt rossz, de nem tehetek róla nekem a Django elszabadul jobban tetszett. Még úgy is, hogy az egyik kedvenc színészem is játszik benne.

Hasonló téma, és ez sem éppen rózsaszín árnyalatban pompázó történet. Talán kicsit több benne a humor, amire szükség van, különben a történet felénél eret vágnánk magunkon.

Nos, ezt pont tegnap néztem meg, és minő meglepő, szintén nem vidám történet. Lehet, hogy most már ideje lenne valami gusztustalanul rózsaszín és vidám dologhoz is? :D

Előbb olvastam a könyvet, de már jó rég, szóval annyira precízen nem tudnám összehasonlítani a kettőt. De nekem tetszett. Jó, az mondjuk érdekes volt, hogy a kis csaj az évek alatt nem öregedett :D, de ezt leszámítva olyan kapitálisan nagy eltérést nem láttam benne. 

Ennyi sok férfit ilyen kockás hassal és deltás vállal... 

Viszont: ezek az atheni gyerekek mindennemű képzés nélkül simán kezelik a fegyvereket és kinyírják a perzsákat.

A félköríves Chuck Norris rúgásaikról nem is beszélve

jah, meg a remek célzóképességről...

Na nem mintha a másik oldal jobb volna, ahol a kisfiú lemerül a víz alá és világító csillámpóniként tér a felszínre bizsukkal teleaggatva, és istenkirály komplexussal kűzdve.

A ribiről már ne is beszéljünk...

És az a szex jelenet :"D
Szóval erősen csak egyszer nézős volt a dolog. :D






És vannak még tervben történetek :D. Csak idő kellene hozzá...:D.
Nah, hát mindenkinek szép hétvégét, és jó időt meg hetet ;)

Határozottan érzem, hogy itt a tavasz. Jó, ha most kinézek az ablakomon, akkor nem ezt látom, de akkor is :D.

Amikor már ezt látom, akkor sokkal vidámabb vagyok. Nem szeretem a korai sötétedéseket, a hideget, a szürkeséget. Egyszerűen nem erre lettem kitalálva. És az, hogy már melegedik az idő (és ha már én így érzem, akkor az jelent valamit, mert nagyon fázós vagyok), és hosszabbak a nappalok sokkal vidámabbá tesznek. Bár azt fájlalom, hogy tavaszi szünet idén nem lesz az egyetemen :$. De azért így is ki lehet élvezni a dolgot.
A suli halad, hál'istennek nem sok zh-t kell írni, bár most héten pont lesz egy. A 20 perces kiselőadás is, amitől paráztam jól sült el, meg lettem dicsérve, így aztán boldogság van :D.S a héten megyek laborozni is. Egyrészt várom, mert kíváncsi vagyok, milyen eredményeket fogunk kapni, másrészt mindig izgulok, hogy nehogy elrontsak valamit. Mert az egy dolog, hogy nekem nem lenne jó az eredmény, na de a témavezetőmnek sem O.o.
A növényes társaság kezd egész jól összecsiszolódni, bár nem nehéz, ha csak 4-en vagyunk rajta, és az óráink 80-90%-a közös XD. Roppant családias a dolog, de még a laborok is jók, hangulatosak. Tényleg kicsit másként bánnak velünk Msc-n a tanárok. Jó, ha valamit nem tudunk, ugyanúgy meghúznak...de akkor is.
Furcsa belegondolni abba, hogy már itt a hónap vége. Rohan az idő, és néha úgy érzem, kihasználatlanul folyik el a kezemből. Nem tudom, mit kellene még beletuszkolni, hiszen a nyelvtanulás, barátokkal összejárás, órára járás, esti úszás, és a családdal töltött idő, plusz a barátommal csinált programok (ez roppant magyaros mondat lett, sorry) mellé már nem nagyon tudok mit berakni. Pedig biztos lehetne még :D.
Sajnos vers írás elmaradt, azonban mostanában esszéket írogatok, aztán hogy az adott pályázaton érek-e el vele valamit az más kérdés. Ha majd kész lesznek, akkor lehet feltöltöm őket ide is :D.
Addig is, mindenki élvezze ki a jó időt ( ha majd visszajön).

Hm, majd egy hónapja írtam útóljára ide. Ebből is látszik, hogy mennyire nem történik semmi velem, a tanuláson kívül.
De tényleg. Órákra járok, barátokkal találkozom, párommal töltöm az időt, japánozok, tanulok. És slussz. Ebből azért nehéz lenne regényt írni :D.
Ami talán érdekesebb, hogy ebben a félévben főleg a szakirányos tárgyaim dominálnak, így a teljes évfolyamot ritkán látom együtt. Mi pedig a növénybiológia szakon mindösszesen 4-en vagyunk az idei évfolyamban. (Na jó, 5-en, de az ötödik amolyan hol van, hol nincs állapotú). Úgyhogy sokszor roppant családias hangvételű az előadás :D. Kicsit furcsa, mert bár az ökológián se voltunk sokan anno, azért Bsc-n mégis csak nagyobb arányokkal operáltunk :D. Viszont hamar összeszokott a csapat, és nincsenek klikkesedések, ami kellemes meglepetés volt. Az elején ugyanis aggódtam, hogy hogy jövünk ki majd egymással, hiszen ha egy ekkora társaságban van ellentét, az könnyen ki fog ütközni. Ám még mindenki mindenkivel jól kijön, és segítünk egymásnak. Persze meg van a legokosabb, és legkedvesebb diák is, legalábbis a tanári szempontból, de ezt el kell fogadni. És alapvetően bírom őt, így aztán annyira nem zavar. Csak néha. Amikor nagyon látványos a dolog. :D Mondjuk a nemek aránya elég kiegyensúlyozatlan, mert 3 lány, és egy fiú (illetve az ötödik is fiú). Úgyhogy nő uralom van :D.

Furcsa, hogy az eddig megszokott, sőt az előző félévben is tapasztaltakhoz képest, most év közben alig van zh-nk. Összvisz talán 3, ha lesz. Úgyhogy a tanulásra annyira nem vagyunk rá kényszerítve, ergo félév végén szívni fogunk...mert hát a lustaság fél egészség elve alapján nem nagyon tanulunk. Na meg a tanáraink is nagyon lazák, így ppt-k sem nagyon vannak felrakva, ezzel nehezítve a tanulást. :D

Ha már egészség, akkor neki álltunk testmozgást is végezni, hetente egyszer esténként úszni járunk barátommal és szobatársával. Az első alkalom igen érdekes volt, amikor rájöttem, hogy igen, nem ártana visszaszerezni a kondimat. Úgyhogy várom a jó időt is, mert futni is szeretnék eljárni, de egyrészt esőben, hidegben ki rugdosni sem lehet a koliból, másrészt mocsári szörnyeset sem akarnék játszani.

Azt hiszem, ennyi az, ami tényleg érdekesebb lehet. Jön a jó idő, úgyhogy mindenki spurizzon kifelé a szabadba ;).

Nah, első félév letudva, minden tantárgy elvégezve, vizsgák sikeresen teljesítve. :D Azt hiszem elégedett lehetek, bár jobban belegondolva lehetett volna jobb is. De örüljünk, hogy meg van :D. A második félév vészesen lohol a sarkamban, és minimális pihenéssel kezdhetem el, úgyhogy nem mondanám, hogy kicsi szívem maradéktalanul boldog, de hozzá kell szoknom. Azért furcsa lesz visszamenni az egyetemi városba, és ismét beülni az órákra, és itt hagyni az itteni barátokat. Bár jönnek látogatóba (az egész dilis csapat), úgyhogy azért nem lesz olyan rossz. És már hiányoznak az ottani barátok, közös film nézések és hasonlók. Na meg a tudat, hogy csak 4 emelet választ el a barátomtól, nem pedig 30 perc XD.
Az új félévben már jönnek a szakos tárgyak is, kíváncsi vagyok, hogy fogok teljesíteni. Egyrészt mivel most szakirányt váltottam, és biztos lesznek újdonságok, amiket amúgy már a bsc-n tanultak. Másrészt mert kemény 4, értsd négy fő fog bejárni ezekre az órákra. Ennyien jelöltük az évfolyamunkból a növénybiológiát. Nem egy tömeg. Úgyhogy továbbra sem lógom el az óráimat, mert kicsit feltűnő lenne. És kénytelen leszek tanulni is. Elvileg beindul majd a labor is, bár szinte semmire sem emlékszem, amit eddig csináltunk, úgyhogy megint gyomor ideggel kezdhetek...remek lesz. Ha hónapokig nem jelentkeznék, felrobbantottam a tanszéket :P.
Mondjuk legalább az órarend elfogadható, meglepő módon a hétfőt leszámítva főleg délelőtt lesznek óráim, meg egy-kettő délután. Az egész baráti. Persze pénteken 8-12-ig leszek, mert miért ne. Ennyit a korai hazaérésről...
Remélem mindenki sikeresen lezárta a félévet, nem kapott sokkot az újtól, és kipihente magát, vagy legalábbis próbálta.
Én például a film nézéssel próbáltam magam pihentetni. Augusztus Oklahomában: Csak akkor nézzétek meg, ha nagyon boldogok vagytok. És akkor is legyen nálatok, csoki, jégkrém és a párotok biztos ami biztos. Jó színészek, jó munka, de teljesen letargikus lettem tőle :D.
Vérmesék: Hát, nem ájultam el tőle, 105 perc az életemből. Esküszöm a kutya volt a legjobb :D.
Vaslady: Ez is tetszett. Mondjuk továbbra se tudnám megmondani, én vajon kedveltem volna-e, mindenesetre nem lehetett könnyű dolga, s lássuk be azért le tett az asztalra egy-két dolgot.

Versek, mesék nem tudom lesznek-e mostanság. Ha kapok levegőt, és ihletet a rohanásban, akkor biztos. Ha nem, akkor max csak életjelek lesznek...:D

Röpke áttekintés

Nos, gondolom mindenki átvészelte az ünnepeket, a nagy halom ételt és süteményt, a rokonságot :D. Illendően megköszöntötte az újévet is, majd azt kipihenve ismét munkába állt, vagy neki ült tanulni, mint ahogy jó pár egyetemista és szerény személyem is tette.
A jó a vizsgaidőszakban az, hogy nem órák mellett kell tanulni, és itthon lehetek, ha ügyes vagyok az idő beosztásával akkor még a barátokra is jut idő. Ami rossz, az persze maguk a vizsgák. Nekem már csak 2 van, ha minden jól megy, de grrrr. Általában ilyentájt szoktam elgondolkodni azon, hogy mi a fenét keresek egyáltalán az egyetemen? :D. Most ilyen érzés még nincs, de hol van még a vége? És persze közben kicsit irigykedem azokra, akik mindjárt végeznek, kb így:

XD. Na jó, nem...csak egy kicsit. Azért persze mindenkinek szurkolok, hogy mindene meglegyen és utána nyugodt szívvel utálhassam, amíg én is nem végzek :D.
A tanulás mellett (ami facebook-ozásnak néz ki,de ez csak a megtévesztés :D), ilyenkor film nézésbe is belecsapok. :D Mikor máskor, nem? Sorozatokat igyekszem kerülni, mert ott a rövid részek elcsábítanak, s a végére fél napot azzal töltöttem el :D. Szóval inkább egy két órás film. Vagy egy hosszú Sherlock Holmes epizód.

Szívfájdalom, hogy vége is lett, és ki tudja meddig fogunk várni a folytatásra.
Mivel enyhén szólva mazochista vagyok, a vizsgáim mellett gyűröm a japánt is. S hogy gyakoroljam a nyelvet, na meg mert kíváncsi vagyok, napok óta japán pop-ot, rock-ot hallgatok. :D Mint ne mondjak, az elején egy élmény volt, de ha átáll az ember füle, akkor nem is olyan rossz. Mondjuk így környezetem is kultúrsokkban részesült, barátom hősiesen tűrte, hogy lelkesen újabb és újabb számokat mutogassak neki :D. He's a hero.
Jah, és ennek kapcsán belepislantottam a dorama műfajba is.

A Hanazakari no kimitachi e egy mindössze 13 részes dorama. Egy rész után azt kell mondanom, hogy tetszik :D. Eltekintve néhány abszurd dologtól roppant szórakoztató, a szereplők szerethetőek :D. Kíváncsi vagyok, hogy a végére mennyire fog tetszeni. És egy rész mindösszesen 46 perc, szóval nem vészes. De szigorúan napi egy rész :D.
Illetve hogy milyen filmeket néztem eddig?

Ha már Japán ugyebár :D. Szerintem nem volt rossz. Az igaz történeten alapuló sztori kicsit ki lett színezve, de hangulatilag, látványvilágilag teljesen ott volt. Nem mondom, hogy még 20x megnézném, de egynek elment.

És ha már mindenféle természetfeletti lények, akkor Thor 2. :D. Már egy ideje szemeztem a filmmel, most végre sorra is kerítettem. Loki hozta a formáját, és már komolyan elkezdtem aggódni, hogy mi lesz velem nélküle, de korai volt félteni a kicsikét :D. Az pedig ötcsillagos jelenet volt, amikor Thor félpucéran mászkál :D.
Szóval, ennyi most. El is sprintelek tanulni, mert vár rám a genetika csodája. Aki még vizsgákra készül, annak kitartást. Aki dolgozik, annak dettó.

Életérzés