Jehej, itt az új hónap. Végre. Komolyan mondom, hogy az októberrel nem voltam egészen kibékülve. Nem tudom, milyen lesz a kapcsolatunk az új hónappal, de az első napja igen ígéretes volt, a második pedig semleges, szóval ha ezt tartani fogja, én kibékülök vele :D.

Kb. ez az, amire igazán vágynék. Csak éppen nem ilyen kis mennyiségben. Sokkal több tea, sokkal több könyv :D. Na ez nem így lesz, de álmodozni szabad. Mondjuk isteni teaválogatást találtam, (meg is látszik, mert fele annyi idő alatt elfogyasztjuk, mint szoktuk...) amit lelkesen iszogatunk is este. A hideg időszakban csak ezt szeretem. A teát és a forró csokit. Ezeket mondjuk minden mennyiségben. :D.

Igen, meglepő módon, de még TDK írásnál is képes vagyok így kinézni. Ez annak az eredménye, ha egy elsőre megírt oldalra a témavezetőd azt mondja, hogy jól sikerült. (Már csak a maradék 34 oldalt kell elfogadhatóvá tenni, és nem lesz probléma XD). Nem tudom mondjuk meddig fog kitartani a dicséret generálta lelkesedés...

Gyerekként imádtam a halottak napját. Vagyis inkább azt, ami vele járt. Az autókázást, hogy a család együtt van, a gyertya és mécses gyújtást, az egyre sötétedő estében pislákoló fényeket. És persze a legvégén az édességet, ami nem maradhatott el. Ma már nem ennyire egyszerű a dolog, bár még mindig vannak szép pillanatai. Csak azt sajnálom, hogy az egész egy perc alatt elillan. És hogy egyre több és több sírhoz kell menni, ami a veszteségek növekedését mutatja. Ilyenkor jövök rá, hogy lesz olyan momentuma az életemben, amikor én fogok a saját gyerekeimmel (remélhetőleg) állni a síroknál...és ez ijesztő. Még jó, hogy odébb van.