I'm alive :D

Oké, rá kellene jönnöm, hogy felesleges azon görcsölnöm, nincs kedvem ide feljönni is írni. Mert az utóbbi időszakban ez a felállás. Egy csomó minden eszembe jut, amit le lehetne írni...de aztán valahogy még sem.
Utoljára júniusban írtam, ha jól rémlik. (Nem most volt.) Azóta történt egy, s más. Nézzük csak.

Március lezárása

  Boldog Húsvéti Ünnepeket így az utolsó napon!

Remélem még mindenki kiélvezi ezeket az órákat, amiket a családdal, párjával, háziállatával vagy éppen önmagával tölthet, nyugodtan. És holnap egy mély levegővétel, aztán lehet kezdeni megint a dolgos hétköznapokat.

Február

Na igen, reggelente (legalábbis ami a hétköznapjaimat illeti) így érzem magam :D. Bezzeg a hétvége...mint a mennyország, ahol addig alszom, amíg lehet. Amúgy szerintem nekem elég lenne, ha 9-ig alhatnék mindennap :D. Mondjuk nem tudom, ezt hogy vezetném elő a munkahelyemen, szóval ez marad vágyálom.

2018...

Oké. Ahogy visszanéztem a blogot, megkellett állapítanom, hogy nem a tavalyi évem volt a legjobban prezentált, az írás tekintetében. Legalábbis nem itt, mert a könyvesplatform azért jobban haladt.
Ennek több oka is van. Egyrészt az időhiány (mindig jó kifogás, ugyebár :D), aztán ha volt is időm, akkor kedvem nem volt. Ha volt időm, volt kedvem, nem volt bátorságom, mert mi van ha valaki olyan is olvasni fogja, aki aztán emiatt kiakad? Na de bakker, mégiscsak az én blogom, és azt kellene vele csinálnom, amihez kedvem van. Senkit nem fikázok, nem pocskondiázok, és a kutatási titkokat se árulom el, szóval akkor kezdjük újra ezt a kapcsolatot...

 

Az idei évem nem lesz egyszerű. Talán ezért is érzem azt, hogy jó volna ismét visszatérni ahhoz, hogy leírjam a dolgokat. Hátha segít abban, hogy kitaláljam, hol állok most, és hogy merre felé szeretnék haladni. Mert jelenleg mintha iránytű nélkül állnék egy ismeretlen helyen, s nem tudok mozdulni semerre sem. Vagy inkább nem merek. Pedig maradni sem lehet örökké...

A tavalyi év nagy nehezen lezárult :D. Voltak benne kurva mélypontok, ami után úgy kellett összekaparnom magam (febr.28...). És mivel úgy éreztem nem haladok előre magammal, vagyis hogy inkább újra és újra ugyanabba a hibába esem bele, úgy döntöttem, szakszerű segítséghez folyamodok. Hát, nem tudom, ki mire számít az első alkalomnál, ha pszichológushoz megy, mindenesetre azóta ez is az életem része lett. Amellett, hogy sok érdekes dolgot tapasztaltam már itt, néha teljesen új nézőpontot ad saját magamhoz. Mondjuk eddig még a világot, vagy legalábbis magamat nem váltottam meg, de vannak helyzetek amiben segít már most. A többihez meg sok-sok idő kell...csak én türelmetlen vagyok. Viszont vicces, hogy mennyire megnyugtat a tudat, hogy van egy hely, ahol bármit bárhogy eltudok mondani. Vagyis ezt igyekszem nem elfelejteni, mert még mindig bennem van, hogy ott is meg kellene felelnem (na de minek,kinek, könyörgöm??). És ijesztő is, hogy valaki ennyire figyel rám, s nem családtag/barát. Majd meglátjuk, mi jön ki a szituációból.

Ez az utolsó évem, mint PhD hallgató. Gyorsan elrohant a 3 év, bár azt nem állítanám, hogy nem hagyott nyomot bennem :D. Nagyon sok kellemes, és legalább ennyi szomorú emlékem van. Augusztus 31. Utána vagy Fiatal Kutató leszek, vagy ennyi meg egy bambi :D. Legalábbis ebben a kutató intézetben. Őszintén szólva nem tudom, mit hoz a jövő, és hogy én mit szeretnék. Pedig erre hamar rá kellene jönni...

Mindenesetre ma nem ezeken agyaltam (eddig). Végre aludtam egy nagyot, városban igyekeztem elintézni a dolgaimat (fél sikerrel), és a hatalmas pelyhekben eső havazásban gyönyörködtem. A szoba melegéből persze, mert mikor kint voltam, kevésbé értékeltem. :D. Jah, és macskát simogattam. A hangulatom is kicsit jobb/kiegyensúlyozottabb lett, ellentétben a tegnap estével, amikor szegény barátom azon kérdésére, hogy milyen volt a hetem, nemes egyszerűséggel sírva fakadtam :"D. Szegény, örülhetett nekem.

Filmet is néztem ma, na nem mintha valaha is közelébe kerülnék a 100-as lista kipipálásának, de azért próbálkozom (mellesleg azt a listát kurvára elő kellene kerítenem, mert tényleg akarnék róla nézni filmeket, és marhára nem találom...). Judit (a pszichológusom) ajánlotta: A nők városa című filmet.

Hát, nem is tudom, mit szóljak hozzá. Speciel egyik női alakítással se tudtam mit kezdeni, vagy azonosulni. A fickó meg idegesített :D. Azt hiszem ülepednie kell, mert egy csomó olyan jelenet volt benne, ami csupán utalás, meg valami másnak a szimbóluma volt, és ez több mint 2 órában elég tömény volt. Mindenesetre azt meg kell állapítanom, hogy Fellini-nek van egy sajátos stílusa (még nem vagyok benne biztos hogy tetszik, vagy utálom).

Eltudnám viselni, ha még 2-3 napig punnyadhatnék, de holnap este már megyek is vissza Suncity-be (amennyiben a vonatokat nem kell majd kiásni a hó alól XD), és hétfőtől meg munka gőzerővel. Fel kell tuningolnom magam valamivel, mert nem tudom, hogy fogom bírni a tempót, pedig most nem lehet lazsálni. Hm, majd valami jutalmazással...mondjuk könyvvásár? :D Vagy jó, lehet könyvtárazás is. Csoki...hm :D.

Na mindegy, majd lesz valami. Remélem, hogy jól összejönnek a dolgok.

Days

One year

Az ősz hangulatát egyetmista létem óta az hozza meg egyértelműen, amikor felveszem az új diákmatricát. Addig minden csak olyan jelzés értékű: az órák felvétele, a visszaköltözés, a barátokkal történű találkozások. Mintha csak hangolódnánk a dologra, de még a nyárban élnénk.

Helló Augusztus

The first month

Pontosan. Eltelt egy hónap (sőt, inkább elrohant), és hatványozottan igaznak érzem a fenti kép szövegét. :D

De legalább megtudtam magamról azt, hogy szükség esetén simán képes vagyok lenyomni több, mint 12 órát egyhuzamban a laborban. Abba már ne menjünk bele, hogy másnap hogy néztem ki, és főképpen hogyan éreztem magam.

Vegyes

A labor utolsó hetében határozottan átéreztem a fenti bagoly állapotát :D. Befutott a csapat harmadik tagja, aki elvileg minket figyelve tanulta meg a lépéseket, hogy aztán majd egyedül is képes legyen végig vinni. Ühümm. Ez úgy nézett ki, hogy ők ketten várták, mikor mit mondok, hogy mit kell csinálni. Az első nap rájöttem, hogy piszkosul fárasztó a saját munkádra figyelni, közben magyarázni, és nézni hogy ők mit csinálnak, és már előkészülni a következő lépésekre. :D. Csak lazán.
Mondjuk annak ellenére mennyire féltem tőle, egész jól ment. Gondoltam én, kis naiv. A második nap végén elvesztem, mint szürke szamár a ködben. A harmadik nap pedig ki is derült, hogy igen, az RNS-t sikeresen elhagytuk. No comment.
Viszont a társaság, és a hangulat is nagyon jó volt, már ezért megérte a dolog. :D. Még ennyi beszólogatást :D.

Welcome to the laboratory

Az elmúlt két hetet leginkább labormunkával töltöttem az egyetemi városkában. Nincs ezzel semmi gond, leszámítva az első napokat, amikor az ember enyhe halálfélelemmel kocog befelé, és azért fohászkodik, hogy ne rontson el semmit, ne törjön össze semmit, és még a gépek se menjenek tönkre a keze alatt. Az már csak hab a tortán, hogy nem ártana érteni is mit csinálok és miért.

Az elmúlt napokat kb. így tudnám jellemezni:

Életjel ismét

Tyű, jó rég voltam már erre...
Igazából olyan sok minden nem történt azóta velem. Órákra jártam, az utolsó 2 hétben megőrültünk szokás szerint, mert zh-k, elővizsgák, jegyzőkönyvek egyszerre jöttek.
Úgyhogy jelenleg alváshiányban szenvedek, de majd bepótolom valamikor :D.
Az idő viszont mondjon le, mert ez májushoz méltatlan viselkedési mód, és élni sincs kedvem, nem hogy tanulni (pedig az nem ártana).

Nincs olyan sok
vizsgám, mint mondjuk egy "jobb" Bsc-s évemben volt, de így is van egy pár, amire vagy nem tudom, hogy fogok felkészülni, vagy csak szimplán rettegek tőle :D.
Arról nem is beszélve, hogy még közben laborozás is vár majd rám...mondjuk inkább laboroznék egész nap, mint tanulnék...

Laborról jut eszembe. Nektek volt már olyan, hogy valakiről egy elcsípett pillanat alapján volt egy véleményetek, aztán ahogy jobban megismertétek ez igencsak megváltozott? Negatív, vagy épp pozitív irányban? Mert nekem igen. Jó persze tudom én, hogy nem szabad előítéletesnek lenni, meg következtetéseket levonni, de ember vagyok én is. Most meg nem győzöm felülírni magamban ezeket a régi beidegződéseket :D. De szerencsére nálam pozitív csalódás volt a dolog, úgyhogy hálát adhatok.

Azért most így vizsgaidőszakban talán jobban fogok írogatni (mert ilyenkor ugyebár minden fontosabb, mint a tanulás). Hacsak nem fog ellepni a labor és esetleges diákmunka (már ha találok O.o).
Mindenkinek jó vizsgaidőszakot, vagy munkát :).

Röpke áttekintés

Nos, gondolom mindenki átvészelte az ünnepeket, a nagy halom ételt és süteményt, a rokonságot :D. Illendően megköszöntötte az újévet is, majd azt kipihenve ismét munkába állt, vagy neki ült tanulni, mint ahogy jó pár egyetemista és szerény személyem is tette.
A jó a vizsgaidőszakban az, hogy nem órák mellett kell tanulni, és itthon lehetek, ha ügyes vagyok az idő beosztásával akkor még a barátokra is jut idő. Ami rossz, az persze maguk a vizsgák. Nekem már csak 2 van, ha minden jól megy, de grrrr. Általában ilyentájt szoktam elgondolkodni azon, hogy mi a fenét keresek egyáltalán az egyetemen? :D. Most ilyen érzés még nincs, de hol van még a vége? És persze közben kicsit irigykedem azokra, akik mindjárt végeznek, kb így:

XD. Na jó, nem...csak egy kicsit. Azért persze mindenkinek szurkolok, hogy mindene meglegyen és utána nyugodt szívvel utálhassam, amíg én is nem végzek :D.
A tanulás mellett (ami facebook-ozásnak néz ki,de ez csak a megtévesztés :D), ilyenkor film nézésbe is belecsapok. :D Mikor máskor, nem? Sorozatokat igyekszem kerülni, mert ott a rövid részek elcsábítanak, s a végére fél napot azzal töltöttem el :D. Szóval inkább egy két órás film. Vagy egy hosszú Sherlock Holmes epizód.

Szívfájdalom, hogy vége is lett, és ki tudja meddig fogunk várni a folytatásra.
Mivel enyhén szólva mazochista vagyok, a vizsgáim mellett gyűröm a japánt is. S hogy gyakoroljam a nyelvet, na meg mert kíváncsi vagyok, napok óta japán pop-ot, rock-ot hallgatok. :D Mint ne mondjak, az elején egy élmény volt, de ha átáll az ember füle, akkor nem is olyan rossz. Mondjuk így környezetem is kultúrsokkban részesült, barátom hősiesen tűrte, hogy lelkesen újabb és újabb számokat mutogassak neki :D. He's a hero.
Jah, és ennek kapcsán belepislantottam a dorama műfajba is.

A Hanazakari no kimitachi e egy mindössze 13 részes dorama. Egy rész után azt kell mondanom, hogy tetszik :D. Eltekintve néhány abszurd dologtól roppant szórakoztató, a szereplők szerethetőek :D. Kíváncsi vagyok, hogy a végére mennyire fog tetszeni. És egy rész mindösszesen 46 perc, szóval nem vészes. De szigorúan napi egy rész :D.
Illetve hogy milyen filmeket néztem eddig?

Ha már Japán ugyebár :D. Szerintem nem volt rossz. Az igaz történeten alapuló sztori kicsit ki lett színezve, de hangulatilag, látványvilágilag teljesen ott volt. Nem mondom, hogy még 20x megnézném, de egynek elment.

És ha már mindenféle természetfeletti lények, akkor Thor 2. :D. Már egy ideje szemeztem a filmmel, most végre sorra is kerítettem. Loki hozta a formáját, és már komolyan elkezdtem aggódni, hogy mi lesz velem nélküle, de korai volt félteni a kicsikét :D. Az pedig ötcsillagos jelenet volt, amikor Thor félpucéran mászkál :D.
Szóval, ennyi most. El is sprintelek tanulni, mert vár rám a genetika csodája. Aki még vizsgákra készül, annak kitartást. Aki dolgozik, annak dettó.

Itt az ősz

Nem vesztem el véglegesen, csak egyszerűen semmi érdemleges nem történik velem, amióta a munka világában élek. Monoton napjaim a felkelés-munka-otthon pihenés-alvás-felkelés körében zajlanak, amit az olvasás, angolozás, barátokkal találkozás tör meg egy kicsit. Erről meg minek írjak? :D.
A hosszú hétvége azért kicsit izgalmasabb volt, színházban jártam, Budapesten barangoltam, rég nem látott ismerőssel találkoztam. A végeredménye kisimult idegek, boldogság, és nagy mértékű izomláz :D. De megérte. Ha mese, vagy vers születni fog, azt úgyis felteszem majd. De mostanában kerül az ihlet, hiába lobbannak fel bennem ötletszikrák, a megvalósítás nem jön össze, szóval egyelőre érjétek be ezzel, ami fent van. Remélem mindenki kellemesen töltötte az elmúlt napokat, sokat tudott pihenni, és felkészült az újabb tanulós, munkás hétre.