The first month

Pontosan. Eltelt egy hónap (sőt, inkább elrohant), és hatványozottan igaznak érzem a fenti kép szövegét. :D

De legalább megtudtam magamról azt, hogy szükség esetén simán képes vagyok lenyomni több, mint 12 órát egyhuzamban a laborban. Abba már ne menjünk bele, hogy másnap hogy néztem ki, és főképpen hogyan éreztem magam.

"Itt van az ősz, itt van újra..." Több-kevesebb lelkesedéssel vettem tudomásul, hogy ez a mondat igaz lett. Inkább kevesebbel, ha szuttyogós és esős idő volt, főképp hogy általában jó érzékkel ezeken a napokon kellett ingázni a labor és a biotechnológia tanszék között. Mikor máskor?
Viszont így hatványozottan érzem a késztetést a reggeli kávéra. A kávézási szokásaim amúgyis drasztikusan megváltoztak, hála a munkatársaknak, bár a reggeli fél bögrényi éltetű nedű ezelőtt is a napom szerves része volt. Csak most még iszok másik 2-3-at is, ha túl hosszú a nap.




A munkát még mindig élvezem, bár persze hogy semmi nem megy úgy, ahogy az ember eltervezi. Nem találni a megfelelő növényt, nem akarnak életben maradni, befertőződnek az algák és egyéb más finomságok teszik az ember napját egy cseppet nehezebbé.

Az igazán zavaró az, hogy így 30 nap elteltével sem tudom jobban beosztani az időmet. Bent vagyok a laborban 10 órát, (lassan én leszek a munka hőse...) aztán elsuttyanok boltba, azután vacsorát készítek magamnak, lezuhanok a gép elé, és ha van még energiám, akkor olvasgatok is. Aztán másnap újra. Időnként takarítás és mosás és nagyobb méretű bevásárlás teszi érdekesebbé a képet. De sem időm, sem energiám nincs igazán arra, hogy megnézzek egy filmet, vagy összefussak másokkal, netán haladjak az olvasással, vagy neki álljak rajzolni.
Mindettől függetlenül jó és szeretem ezt csinálni, mert nincs annál jobb érzés, mint ha elkészítek egyedül egy kísérletet és értékelhető eredményt kapok, vagy közösen ebédelni a többiekkel, vagy kávézni velük stb.
Azért lehet vissza fogok venni a tempóból, mert már 33 plusz óránál tartok, és kezdem érezni, hogy ez már sok. Valahogy így éreztem magam tegnap este (nem, nem a csajt kell nézni):

De azért nem csak munka az élet. Hétfő este életemben először voltam a többiekkel kocsmakvíz-en. 5 fős csapatok egy-egy kocsmában különböző témákban próbálnak meg helyes választ adni. Abba ne menjünk bele, mennyi pontot értünk el, de rengeteget röhögtünk közben :D.
Előtte a hétvége is zsúfoltra sikeredett, pénteken este volt a Kutatók Éjszakája, szombaton Ákos koncert, vasárnap pedig megnéztük az Everest c. filmet. És mindezek mellett itt volt barátom is, szóval tényleg nem unatkoztam. Jah, meg persze hétvégi növény locsolgatás a laborban, de az már tiszta relaxáció a hétköznapokhoz képest.

Nem is tudom, mit kívánjak az októbertől. Talán kicsit jobb időbeosztási képességet, vagy legalább 48 órás napokat. :D. Ugyanilyen vidám hangulatot a laborba, kellemes programokat, némi időt az olvasásra és rajzolgatásra. (Mert mindenki kifestőket szinezget, de én rajzolni akarok). Meg egy kis jó időt, nem akarok még fagyoskodni, ha nem muszáj.