Oké. Ahogy visszanéztem a blogot, megkellett állapítanom, hogy nem a tavalyi évem volt a legjobban prezentált, az írás tekintetében. Legalábbis nem itt, mert a könyvesplatform azért jobban haladt.
Ennek több oka is van. Egyrészt az időhiány (mindig jó kifogás, ugyebár :D), aztán ha volt is időm, akkor kedvem nem volt. Ha volt időm, volt kedvem, nem volt bátorságom, mert mi van ha valaki olyan is olvasni fogja, aki aztán emiatt kiakad? Na de bakker, mégiscsak az én blogom, és azt kellene vele csinálnom, amihez kedvem van. Senkit nem fikázok, nem pocskondiázok, és a kutatási titkokat se árulom el, szóval akkor kezdjük újra ezt a kapcsolatot...
Az idei évem nem lesz egyszerű. Talán ezért is érzem azt, hogy jó volna ismét visszatérni ahhoz, hogy leírjam a dolgokat. Hátha segít abban, hogy kitaláljam, hol állok most, és hogy merre felé szeretnék haladni. Mert jelenleg mintha iránytű nélkül állnék egy ismeretlen helyen, s nem tudok mozdulni semerre sem. Vagy inkább nem merek. Pedig maradni sem lehet örökké...
A tavalyi év nagy nehezen lezárult :D. Voltak benne kurva mélypontok, ami után úgy kellett összekaparnom magam (febr.28...). És mivel úgy éreztem nem haladok előre magammal, vagyis hogy inkább újra és újra ugyanabba a hibába esem bele, úgy döntöttem, szakszerű segítséghez folyamodok. Hát, nem tudom, ki mire számít az első alkalomnál, ha pszichológushoz megy, mindenesetre azóta ez is az életem része lett. Amellett, hogy sok érdekes dolgot tapasztaltam már itt, néha teljesen új nézőpontot ad saját magamhoz. Mondjuk eddig még a világot, vagy legalábbis magamat nem váltottam meg, de vannak helyzetek amiben segít már most. A többihez meg sok-sok idő kell...csak én türelmetlen vagyok. Viszont vicces, hogy mennyire megnyugtat a tudat, hogy van egy hely, ahol bármit bárhogy eltudok mondani. Vagyis ezt igyekszem nem elfelejteni, mert még mindig bennem van, hogy ott is meg kellene felelnem (na de minek,kinek, könyörgöm??). És ijesztő is, hogy valaki ennyire figyel rám, s nem családtag/barát. Majd meglátjuk, mi jön ki a szituációból.
Ez az utolsó évem, mint PhD hallgató. Gyorsan elrohant a 3 év, bár azt nem állítanám, hogy nem hagyott nyomot bennem :D. Nagyon sok kellemes, és legalább ennyi szomorú emlékem van. Augusztus 31. Utána vagy Fiatal Kutató leszek, vagy ennyi meg egy bambi :D. Legalábbis ebben a kutató intézetben. Őszintén szólva nem tudom, mit hoz a jövő, és hogy én mit szeretnék. Pedig erre hamar rá kellene jönni...
Mindenesetre ma nem ezeken agyaltam (eddig). Végre aludtam egy nagyot, városban igyekeztem elintézni a dolgaimat (fél sikerrel), és a hatalmas pelyhekben eső havazásban gyönyörködtem. A szoba melegéből persze, mert mikor kint voltam, kevésbé értékeltem. :D. Jah, és macskát simogattam. A hangulatom is kicsit jobb/kiegyensúlyozottabb lett, ellentétben a tegnap estével, amikor szegény barátom azon kérdésére, hogy milyen volt a hetem, nemes egyszerűséggel sírva fakadtam :"D. Szegény, örülhetett nekem.
Filmet is néztem ma, na nem mintha valaha is közelébe kerülnék a 100-as lista kipipálásának, de azért próbálkozom (mellesleg azt a listát kurvára elő kellene kerítenem, mert tényleg akarnék róla nézni filmeket, és marhára nem találom...). Judit (a pszichológusom) ajánlotta: A nők városa című filmet.
Hát, nem is tudom, mit szóljak hozzá. Speciel egyik női alakítással se tudtam mit kezdeni, vagy azonosulni. A fickó meg idegesített :D. Azt hiszem ülepednie kell, mert egy csomó olyan jelenet volt benne, ami csupán utalás, meg valami másnak a szimbóluma volt, és ez több mint 2 órában elég tömény volt. Mindenesetre azt meg kell állapítanom, hogy Fellini-nek van egy sajátos stílusa (még nem vagyok benne biztos hogy tetszik, vagy utálom).
Eltudnám viselni, ha még 2-3 napig punnyadhatnék, de holnap este már megyek is vissza Suncity-be (amennyiben a vonatokat nem kell majd kiásni a hó alól XD), és hétfőtől meg munka gőzerővel. Fel kell tuningolnom magam valamivel, mert nem tudom, hogy fogom bírni a tempót, pedig most nem lehet lazsálni. Hm, majd valami jutalmazással...mondjuk könyvvásár? :D Vagy jó, lehet könyvtárazás is. Csoki...hm :D.
Na mindegy, majd lesz valami. Remélem, hogy jól összejönnek a dolgok.
