2018. április 2., hétfő

Március lezárása


  Boldog Húsvéti Ünnepeket így az utolsó napon!


Remélem még mindenki kiélvezi ezeket az órákat, amiket a családdal, párjával, háziállatával vagy éppen önmagával tölthet, nyugodtan. És holnap egy mély levegővétel, aztán lehet kezdeni megint a dolgos hétköznapokat.
 
Nem is olyan egyszerű ezt a 3 dolgot megfogadni, de ha sikerül, akkor már jóval előrébb fogok járni az utamon, mint eddig.
Hm, mi is történt azóta velem? Sűrűbben nem sikerült jelentkeznem :D, de igyekszem, igyekszem.

Elbúcsúztunk egy munkatársunktól, aki máshol kezdett el dolgozni. Kicsit keserédes a dolog számomra, mert egyrészt örülök, hogy jobb lehetőséget talált (remélem legalábbis, én neki szurkolok), másrészt viszont nagyon hiányzik. De ha mákom van, akkor hónap közepén tudok vele találkozni, aminek nagyon örülnék :).

Kiderült, hogy megkaptam egy pályázatot, ami 2+2 éves munkalehetőséget biztosít. Háát, még nem tudom, ennek őszintén tudok-e örülni a jelenlegi bizonytalan állapotomban, de igyekszem. Mindenesetre az jó, hogyha leteszem a voksom végre valami mellett, akkor pl nem feltétlen fogok éhen halni és a híd alatt lakni :D.

Mindkét cikket, amiben társszerző vagyok elfogadták :D. Még ha bent úgy is érzik, hogy nem értékelem, ez nem igaz. Csak lassabban és kevésbé látványosan örülök a dolgoknak. De azért tök jó, és büszke vagyok magunkra, hogy megcsináltuk.

Voltunk a Body kiállításon, és kövezzetek meg, de kicsit csalódott voltam. Én valahogy többet vártam. Na nem mintha ez nem lett volna érdekes, csak nem is tudom. Mi a 15-ei hosszú hétvégén mentünk fel, és egybekötöttük édesapám élettársának megismerésével a dolgot. Vietnámi kaja kipróbálása után mentünk a kiállításra ( azt hiszem nem a vietnámi étel lesz a kedvencem :D), és megállapítottuk, hogy marha sokan vannak. Nem tudom, hogy csak a több szabadidő miatt, vagy mert még az elején járt a kiállítás, de alig lehetett mozdulni, a jegyre váró sor meg az utcán kígyózott. Mi előre megvettük (ezt amúgy ajánlom másnak is, ha nem zavarja hogy meghatározott időre kell átlépnie az intézmény kapuin, de bent annyi időt tölthetsz, amennyit akarsz) így hamar bejutottunk és nem kellett kint áznunk. Körülbelül 2 óra alatt néztünk meg mindent. Voltak nagyon klassz részek, meg olyan is aminél büszkén állapítottam meg, hogy még emlékszem rá a tanulmányaimból :D.
Viszont azt sajnálom, hogy semmi emléket nem vettem, bár mind olyan drága volt...:D
Az idő miatt elhalasztottuk a sétát máskorra, és haza jöttünk inkább.

28-án ismét Budapesten voltam, ezúttal konferenciára mentünk Valival. Ahhoz képest mennyit húztam a szám miatta, és mennyire nem volt hozzá kedvem, tök jól éreztem magam. Megismertem új embereket, a szervezőt tökre bírtam :D. A szállás koliban volt, és majdnem egy órát kellett utazgatni, de elbambultunk/beszélgettük az időt a többiekkel.
Mondjuk tömény volt a 2 nap, végig előadásokkal reggeltől estig.
De utána jöttek az ünnepek. Kiélveztem, hogy végre láthatom barátomat, és tudok aludni. Sokáig. :D Azt hiszem holnap emiatt sírva is fogok kelni :D.
A napok nagy részét punnyadással töltöttem, illetve belekezdtem egy réges-régi animébe: Kaleido Star. Ha megnéztem, majd mesélek róla :D.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése