Február

Na igen, reggelente (legalábbis ami a hétköznapjaimat illeti) így érzem magam :D. Bezzeg a hétvége...mint a mennyország, ahol addig alszom, amíg lehet. Amúgy szerintem nekem elég lenne, ha 9-ig alhatnék mindennap :D. Mondjuk nem tudom, ezt hogy vezetném elő a munkahelyemen, szóval ez marad vágyálom.



Most azon gondolkodom, hogy mi történt abban a 3 hétben, amíg nem írtam. Nem mondanám olyan izgalmasnak az életem, be kell látnom.
Mondjuk voltunk moziban, illetve én magamtól is nézegettem filmeket:

Ha már az előző részeket láttam, ez se maradhatott ki. Mondjuk nagy reményeket nem fűztem hozzá, ehhez mérten meg is lepődtem, mert az összes rész közül ez volt számomra a legnézhetőbb.
Mondjuk így is csak az egyszer nézhető kategória, de legalább kezdés után 5 perccel még nem akartam eret vágni magamon a hülyeségüktől. Ami már komoly előrelépés. Mindenesetre nem bánom, hogy vége, és több rész nincs belőle.

Eddigi életemből kimaradt (több más filmmel egyetemben), szóval az egyik hétvégén úgy döntöttem megnézem. Az alapötlettel nagyjából képben voltam, de semmi mást nem tudtam róla, úgyhogy kíváncsi voltam, mennyire fog bejönni.
Azt kell mondanom, hogy aranyos volt. Lehet jobban rajonganék érte, ha fiatalabb koromban látom, de nem volt rossz így se. Vicces volt nézni, hogy próbálnak meg a hormonális változásokkal megkűzdeni :D.
Mondjuk az már a nevetséges kategória volt, hogyan jöttek rá, mit kell adni a babának XD.
A végén volt 3 perc, amikor komolyan aggódtam, hogy mi lesz itt a befejezés. Nagyon remélem, hogy úgy ért véget, ahogy én értelmezem...néha szükségem van a gusztustalanul rózsaszín Happy End-re.
Azzal viszont csak most szembesültem, hogy ennek bizony 2. és 3. része is van, szóval lesz mit még nézni.

Valamikor még nagyon régen láttam ezt a filmet, de már csak halvány emlékképeim maradtak róla. Az már jobban rémlik, hogy gyerekként mennyire akartam magamnak egy Furby-t, és mekkora csalódás volt, hogy nem kaptam :D
Nem egy mai darab, szóval a látványvilág már nem hoz lázba.
Mondjuk Guzmi (akit én rendszeresen Gizmónak hívtam) cuki. Kell egy saját. :D
A horror részét nem éreztem, inkább volt groteszk, meg vicces, de nyilván a maga idejében másként hathatott.
Mondjuk volt egy-két epic jelenet, pl: amikor a macskás hölgyet a székkel repítették O.o :D. Vagy amikor a moziban énekeltek.

A második részét speciel pont tegnap este néztem. Hát nem is tudom. Voltak részei, amik jobban tetszettek, mástól meg a falnak tudtam volna menni.
Mondjuk egynek elment, de nem bánom, hogy nincs belőle több folytatás.












Nem tudom, hogy viselik mások ezt az időt, de én alapvetően rühellem. Nagyon fázós vagyok, és nem szeretem ezt a szürkeséget. Hiányzik a fény, a meleg, a színek. Arról nem beszélve, hogy a múlt heti locs-pocs időben minden retek nap beázott a cipőm, ami külön élmény. De...

Kedden este miközben hazafelé mentem, még esett a hó, s már kezdett megmaradni. Nyilván már amúgyis alig voltak az utakon, de valahogy olyan érzésem volt, mintha puhább és csendesebb lett volna a világ. S hiába, hogy aznap már a második cipőm ázott be, hogy nyűgös voltam és feszült, hirtelen lehiggadtam. Mintha bennem is elcsendesedtek volna a dolgok. És ez olyan jó érzés volt. Kedvem lett volna bekuckózni, és csak élvezni. Azt hiszem ezért tudnám szeretni a telet.

Nem szokásom unatkozni, de most kifejezetten szemkifolyós, régi gyerekkoromat idéző tevékenységet folytattam a hétvégén. Emlékeztek még arra, hogy össze kellett kötni a számokat, és a végén egy rajzot kaptál meg?
Na, én a TIK-ből hoztam el ilyet, és estem tegnap végre neki. Röpke 2 óra alatt meg is volt :D.
Meg mondjuk a szemem a végére könnyezett, de megérte, nagyon szép. Mondjuk volt, amit elrontottam, de oda se neki.
Már csak helyet kell neki találnom. Meg utánanéznem, honnan tudok még ilyeneket szerezni :D







A héten elbúcsúztattuk az egyik munkatársamat is, március egytől Budapesten fog dolgozni. Kicsit keserédes a dolog számomra. Mert örülök, hogy olyan helyre megy, amit már rég szeretett volna kipróbálni. De másrészt elmondhatatlanul fog hiányozni. Azért hálás vagyok a sorsnak (párkáknak, vagy bárki másnak), hogy megismerhettem, és egyáltalán ennyi időt vele tudtam tölteni. Remélem tudunk majd tényleg találkozni még, és tartani a kapcsolatot. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem egyszerű, főleg ha nem egy városban vannak az emberek, de nem is kivitelezhetetlen. Szurkoljatok nekünk :D.

Emellett leginkább munka volt, néha egy kis pihenés. Bár egyre inkább érzem, hogy változtatnom kell, de még nem tudom hogyan is és mit. Az mondjuk mindenesetre megerősít ebben az elhatározásban, hogy külső szemlélők azt mondják ki, amit én érzek. Mielőtt kérdezné valaki, nem, ez kurvára nem kellemes érzés. De megnyugtat, hogy nem csak én érzem szarnak a helyzetet, hanem az is :"D. Na jó, ha nem is szar, de mindenesetre nem ideális.

Mindenesetre mindenkinek szép hetet kívánok, kitartást a munkához, időjáráshoz...én meg megpróbálok 2 hét múlva ismét jelentkezni :D