Last month of the year

Erre a bejegyzésre már legalább 2 hete készülök, de nem sikerült kivitelezni a dolgot. Na, de ami késik, nem múlik alapon most végre leírom :D.

Ünnep

Minden kedves Olvasómnak nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok!

Remélem az ünnepek alatt azt találjátok a fa alatt, amit szeretnétek, és azokkal az emberekkel lehettek együtt, akik igazán fontosak számotokra :)

A nagy evés-ivás között nézzetek fel bátran, mert egy bejegyzés már fejben kész van (remélem holnap már ti is láthatjátok), és persze reményeim szerint a pihenés több időt ad nekem is az írásra.

Winter is coming...

...és én ehhez mérten téliesítettem is magam, igaz, mások segítségével. :D Mert kis naívként azt gondoltam, áh, jó idő lesz még...de nem.
Na de lássuk, mi történt azóta, amióta nem jelentkeztem.
Jelentem alássan, több időm nem lett :D. Még mindig simán összehozzuk Valival a napi 13-14 órát. De ehhez lassan kezdek hozzászokni. Él bennem a gyanú, hogy most már inkább azt kellene megoldanom, hogy korábban feküdjek le :D.

The first month

Pontosan. Eltelt egy hónap (sőt, inkább elrohant), és hatványozottan igaznak érzem a fenti kép szövegét. :D

De legalább megtudtam magamról azt, hogy szükség esetén simán képes vagyok lenyomni több, mint 12 órát egyhuzamban a laborban. Abba már ne menjünk bele, hogy másnap hogy néztem ki, és főképpen hogyan éreztem magam.

Well, hello autumn

Alapvetően nem ez a kedvenc évszakom, de azt be kell látnom, hogy meg vannak a maga szépségei. Lássuk, miért is kellene szeretnem, ha már úgyis itt van:

My first month

Szóval, augusztus közepe óta eltelt pár nap, és nem unatkoztam közben egy cseppet sem. Voltunk barátokkal pár napot közösen nyaralni, bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, azért jól éreztük magunkat. Vagyis én igen, de remélem a többiek is.
Aztán hazaugrottunk, hogy szinte rögtön neki is indulhassunk Szegedre a SZIN-re. Ez a program már nagyon régóta a kívánságlistámon van, de eddig sose jött össze. Most úgy döntöttem, mindegy, mi lesz, felvesznek, nem vesznek, lesz munkám, nem lesz munkám, én erre akkor is elmegyek. :D Vagy azért, mert megjutalmazom magam, vagy azért, hogy megvígasztaljam.

Apró örömök

Akár a képen látható macska, körülbelül én is így pihentem az elmúlt napokban. Ilyenkor rájövök arra, hogy szép-szép, ha az embernek van mit csinálnia, és pörög az élet, de néha nem hátrány, ha meg tudunk állni, és kifújjuk magunkat.

Szint lépés

Diplomaosztón túl

Államvizsgán túl...

Körülbelül mi is így tekintettünk az államvizsga elé. Nincs is jobb annál, amikor 3 másik emberrel együtt hisztizel azon, hogy te nem akarsz még több tételt olvasni, már nincs erőd/energiád/kedved tanulni, és amúgy is mindenki hagyjon békében. Az ő érdekükben :D.
Mindezek mellett én még előadásokra rohangáltam (angol nyelven of course), meg esküvőn voltam (elég mozgalmasra sikeredett).
A nagy napon szerintem ölni tudtunk volna, olyan idegesek voltunk. Persze, utólag kiderült, hogy nem volt értelme. Mindenki kedves volt és segítőkész, és mindannyian ötöst kaptunk :D.

És hogy rohan az idő

Mit is néz az ember lánya...

Avagy hogyan baszd el az idődet tanulás helyet. :D Ismerős mindenkinek a helyzet, tanulni kéne, ezért pont tökéletes az időzítés belekezdeni egy új sorozatba. Esetleg az elmúlt fél év régóta vágyott filmjeit kell letölteni és megnézni :D.

Nyugaton a helyzet változatlan...

Azaz azért még sem. Elrohant a március vége, és elképesztő sebességgel közeledett az OTDK időpontja, amit mi egyre inkább rémülten figyeltünk.

Napsütéssel egybekötött elmélkedés

Őszintén szólva a mai napom eddig erről a mondatról szól. Komolyan. Isteni kegyelem. :D. Ma elégedett vagyok magammal, mert annak ellenére, hogy marhára nem keltem korán és délig a semmittevést műveltem igen magas fokon, most már túl vagyok egy tétel kidolgozásán, japán gyakorláson, hímzésen.

Hello Spring

Habár a hónap elején annyira nem látszott, de itt a tavasz. Illetve néha még mindig bekacsint a búskomor, esős, szürke idő, de azért már néha látszik, hogy itt bizony tavasz lesz. Én legalábbis érzem :D. Ergo elindult a mozogjunk, mert muszáj érzés bennem, ami általában hatalmas méretű sétákban szokott manifesztálódni.

Filmek és új félév

Hm, úgy látom megint lesznek problémák a pontos és gyakori jelentkezésekkel :D.

Belekezdtem az utolsó félévembe, és ez egyszerre tölt el örömmel és félelemmel. Azért furcsa belegondolni, hogy ezután már nem leszek igazán diák, még akkor sem, ha PhD-t csinálok. Arról nem is beszélve, hogy egyelőre még csak bizonytalanság és talán-ok sorozata az, ami körbe vesz, semmi biztos pont nincs. És ezt jobban utálom, mint mikor biztosan tudom, mire nincs lehetőségem, mert akkor legalább az ember elkezd másfele próbálkozni. Most meg csak úgy lógok a levegőben. De majd lesz valami, mert olyan még sosem volt, hogy ne lett volna. És ahogy egy könyvben olvastam: Mindig van megoldás ;).

Film hátán film

Az államvizsgatételek kidolgozása, hímzés, és a vásárlás/házimunka kombó mellett még mindig elég sok szabadidőm maradt, főleg hogy nem fekszem túl korán mostanában (egyetemen ez komoly gondot fog okozni :D), így a maradék időt különböző filmek, sorozatok nézésével töltöm. Na jó, olvasok is, de arra ott a másik blog, szóval itt most azt nem fejtem ki.

Most jó

Hónapok óta először érzem azt, hogy most jó. Mármint tényleg rendben van minden. Aztán persze ez közel sincs így, de ettől sem a sírógörcs nem akar rám törni, sem az idegbaj. Fekszem az ágyon, hallgatom az ablakon kopogó esőt, és a halkan szóló rádiót, miközben a macska békésen összegömbölyödve fekszik mellettem. Egyszóval semmi különlegeset nem teszek, nem találtam fel az AIDS ellenszerét, és mégis.

One life

"Mindenkinek egy élete van. A második azután kezdődik el, mikor erre rájön." 

Igazán tudatosítanom kellene magamban azt, miért érdemes harcolni, és mi az, amit hagyni kell elmenni. Min szabad felhúzni magát az embernek, netalán félni (bár azt talán sosem kellene), és mire kellene csak legyinteni. Majd lesz más. Jobb. Néha úgy érzem, ezt a leckét sose fogom megtanulni, hiába próbálja az élet belém verni.