Szóval július is elrohant. És mint a fenti kép alapján sejthető, végül csak sikerült a felvételi is. :D Szóval már hivatalosan is PhD hallgató vagyok!
Az egy hónapnyi labor munka is gyorsan elrohant, mondjuk az utolsó pár napot Annával (Bsc-s szakdolgozó) már igencsak striguláztuk. Ő nyaralás miatt, én pedig azért, mert ez az utolsó ilyen hosszú szünetem. Ki kell használni, vagyis találkozások, pihenés, olvasás a terv.
A végére már egészen belejöttem a dolgokba. Azaz nem tévedtem el, amikor az alagsorba kellett menni, tudtam honnan kell "lopni" jeget, amikor a mi gépünkből kifogyott, és hogy az általam legsűrűbben használt vegyszerek merre is vannak.
Az utolsó 2 hétben a témavezetőmmel dolgoztam együtt. Amikor először közölte velem, hogy akkor másnap ő fogja megmutatni nekem a dolgokat, kb. így éreztem magam:
Ráadásul sokkal nyitottabbnak és közvetlenebbnek ismertem meg, mint azt az elején gondoltam volna.
A többieket is egyre inkább megkedveltem, remélem ez így is marad, mert akkor egy remek csapat tagja leszek.
A napok közben albérlet kereséssel is teltek, ugyanis elhatároztam, hogy 5 év koli után nem, nincs idegzetem újabb 3 év kolihoz. Nem volt rossz, sok kedves embert ismertem meg, és azért jó programokon is vettem részt, de néha igenis kell a magánszféra. Eleve sejtettem, hogy nem olyan egyszerű meglelni az ideális szállást, de elég volt néhány bejegyzés megtekintése, és rájöttem, itt bizony vért fogok izzadni.
Vagy drágállottam, vagy csúnya volt, messze volt. Ha meg ezek még sem jellemezték, akkor meg másnak adták ki. Na, de végül csak sikerült, méghozzá közel a munkahelyemhez, és egész jó áron, így aztán nem kell az év elejét a híd alatt töltenem. Ez igencsak megnyugtató.
Aztán hazaköltöztem. Furcsa volt otthagyni az albérletet. Még aznap elmentünk megnézni a víztornyot, mert szombaton fellehetett menni.
Moziban néztük meg a Minyonokat. Én nagyon be voltam sózva, már az első trailer megjelenése óta erre vártam. Nem egészen azt kaptam, amit vártam. Nem volt rossz, elszórakoztatott, míg néztem, de a végén úgy éreztem, többet is kilehetett volna hozni belőle. De van ilyen.
Hosszas ötletelés eredményeképpen néztük meg ezt egy este közösen barátommal. Ő még nem látta, én meg régen, szóval jó választás volt.
Még mindig megfog a történet és magával ragad.
Egyszerre melenget meg, és gondolkodtat el.
A rajzolása pedig meseszép, akárcsak a zenéje.
Adott Karin (a lila hajú leányzó), aki hétköznapi iskolásnak néz ki. Csakhogy ő egy vámpír. Abból sem a megszokott, hanem vértermelő. Na igen, itt azért egy pillanatra fent akadtam. Egy vámpír, aki nem vért szív, hanem pont ellenkezőleg, belefecskendezi a felesleget az emberbe. :D Jajj.
Ezen apróságokat leszámítva 24 részen keresztül szórakoztatott. Világot nem ment, de teljesen kikapcsol. Kár, hogy nincs folytatása, mert azt is néztem volna :D.
Akinek szabadsága van, élvezze ki, aki dolgozik, annak kitartást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése