Karácsony

Ünneplőt ölt a világ, fehér a ruhája,

minden kisgyermek már előre várja,

az éjszakát, mikor kigyúlnak a fények,

s a szívek egy pillanatra de összeérnek.

Lelassul a forgás, elhalkul a zaj,

egy percre elfelejtjük, mi volt a baj.

Csillagszórók gyúlnak, felcsendül az ének,

s én halkan melléd lépek.

Nincs kincsem, csak a szavak,

s ezek is csak halkan sóhajtanak.

De azt dalolják oly híven,

mily értékes vagy te nékem.

Oly sok, mit tőled kapok,

nevetések és karok,

melyek megtartanak, ha zuhanok.

Hallgatások, ha sírni akartam,

vagy társaság, ha épp arra vágytam.

Mindezt melletted megtaláltam.

Azt hallottam a barátok angyalok,

kiket többé el sose hagyok,

Vigyázzák a léptem,

kezük nyújtják a sötétben.

Hull a hó, mikor az ablakon kinézek,

s nevekkel együtt arcokat is idézek.

A világot adtátok, vagy tán annál is többet,

s ennél szebb ajándékot ki kérhet?

Abbamarad a tánc, elhal az ének,

suttogásom száll már csak felétek.

Barátok, angyalok, köszönöm, hogy vagytok,

s azt is, mit mind nekem adtok.

Angyal nem vagyok, csak egyszerű ember,

ki néha veszít máskor meg nyer.

De kívánságom attól szívből szól nektek,

Legyen Boldog, és Békés az ünnepetek,

s egy szebb világra ébredjetek.