Karácsony, ahogy én láttam

Gyermekként mindig nagyon vártam karácsony estéjét, mikor együtt volt a család, senki nem sietett sehová, és beszélgettünk, játszottunk. Csodával ért fel az, hogy egyik napról a másikra lett egy feldíszített fenyőnk (amit ugyebár a jézuska hozott), és egy este az alja megtelt ajándékokkal. Aztán kinőttünk a jézuskából, és nekünk is segíteni kellett a készülődésben. Én kifejezetten szerettem azt, hogy beültünk a nappaliba, és nekiálltunk szaloncukrot kötözgetni, bár legalább annyi jutott közben a gyomromba, mint a fára :).
Persze egy idő után rájöttem arra, meg van a maga hátránya is az ünnepnek. Az ajándékok (és a lehető legtökéletesebb), a nagy családi összejövetelek...mind egyszerre volt boldogság forrása, és veszekedés generálására megfelelő ok. Így vegyes érzelmekkel vágtam neki a téli szüneteknek. Mert ki szereti azt, ha otthon folyton viharfelhők gyülekeznek?
Az idei karácsonyt nem is igazán vártam. Egyrészt közel sem voltam abban, hogy elkészülök minden ajándékkal (és még maradtak hiányosságok :$), másrészt a nagy családi összejöveteltől sem voltam oda meg vissza. Végül azért nem volt olyan rossz. Végülis, mégiscsak a családomról van szó. Ha baj van, rájuk számíthatok. Egyikük sem tökéletes, és mindenkinek meg van a maga sebe, de közéjük tartozom. De az igazi, azért mégis csak az itthoni volt. Ahogy ültünk a félhomályban, szólt a halk zene, és néztük a gyertyák pislákoló fényét. Egy percre, igaz tényleg csak egyre, de minden leállt, megnyugodott. Aztán persze nekiálltam ajándékot bontogatni.Az eredmény:

Volt ott minden, könyvek, képeslapok csupa jókívánsággal, könyvjelzők, fülbevalók, nyakláncok, díszek, gyertyák, toll, emlékek, viccek...egyszóval tényleg minden. És pandás-lepkés tárgyakban sem szenvedtem hiányt. Ültem a kupac közepén, és nem az ajándékok miatt voltam boldog. Bár nagyon,nagyon tetszenek! Hanem az emberek miatt, akiktől mindezt kaptam. Mindegy hogy egy éve, vagy nyolc éve ismerem őket. Gondoltak rám. Azt hiszem, idén nyugodtan elmondhatom magamról, hogy roppant gazdag vagyok. No, nem pénzben. Barátságban. Ez a sok különböző ember, és mégis, velük teljes az életem.
Ajándékok mellett az ünnepek a kajálásokról is szólnak. Előtérbe kerülnek a zsíros vagy épp édes dolgok. Mivel alapjáraton nem erősségem a nagy evés, az ünnep ezen pontja enyhe megpróbáltatás szervezetemnek :D, de megoldottam...kb 2 óránként eszek, igaz akkor egyszerre nem sokat, de legalább nem lett töltött káposzta vagy süti mérgezésem. Mondjuk ezt a koliban nehezen tudom majd kivitelezni, szóval vissza kell majd még szokni, de hol van még február.
Relaxálás, fülfájás, olvasás. Illetve minimális mennyiségű tanulás.
Remélem mindenkinek jól telt az ünnepe, és jól fog kezdődni az új éve.