First month of the year

Hát, nem mondom, hogy rosszul indult volna, de nem volt zökkenőmentes :D.

Mondjuk a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a szabadság után vissza kellett menni dolgozni. Ez komoly traumát jelentett. Nem is sikerült egyszer se időben felkelni :D. Még jó, hogy a labor munka nem rohan el...

Aztán vissza kellett szokni a tanulásba is, hiszen volt vizsgám, igaz csak kettő, de az egyik angolul...nem mondanám, hogy a legjobban sikerültek, de legalább meg vannak, aztán szevasz.

Bár a legnagyobb nyomort az angol nyelvű szeminárium jelentette. Kb. egy hete már, hogy a hattyú halálát adom elő. Mondjuk mákom van, mert nekem vannak a legjobb fej munkatársaim ugyanis:

1. Nem őltek meg, pedig vagy ezerszer nyivákoltam, hogy én ezt nem akarom

2. Mindig a szolgálatomra álltak, ha segítséget kértem tőlük

3. Tartották a lelket bennem

4. Igyekeztek megkönnyíteni a dolgomat a labormunkában is

Ettől függetlenül pénteken, a nagy napon mint a nyárfalelév, úgy remegtem, és nem azért mert annyira melegem lett volna.

Nah, ezt nézve én tanultam, ugyanis az előadás szar volt. Persze, mondhatnám azt, hogy csak azért, mert életemben először kellett előadnom angolul. De ha őszinte akarok lenni, akkor ebben vastagon benne voltam én is. Nem az utolsó pillanatra kell hagyni, akármennyire is nem fűlik az ember foga hozzá. És legalább 2x fel kell mondani valakinek hangosan. Szóval remélhetőleg ebből tanulva ezt be is fogom tartani, és legközelebb jobb lesz.

Mindezek mellett persze voltak nagyon jó pillanatai is ennek a hónapnak. A közös vacsorázások a munkiatársakkal :D (disznótoros forever :D), vagy az esti beszélgetések.
Film nézések, sorozatok. Musical!

Abigél musicalt már évek óta megszerettem volna nézni. A könyvet imádom, és a zenéket pedig már rongyosra hallgattam, úgyhogy gondoltam csak tetszene élőben is. És mivel nekem van a legjobb fej barátom, ezért a karácsonyi ajándékom jegy volt az Operett színházba, erre az előadásra. Szóval miután túléltem a "csodás" prezentációmat, rohantam a vonathoz, és mentünk is Budapestre.
Az előadás nagyon jó volt. Jók voltak a színészek, a dalok eleve csodásak. Simán megtudnám még párszor nézni :D
A színház is szép volt, bár nekem leginkább a csillár tetszett :D.

Mivel sokszor nem volt se időm, se kedvem filmet nézni, animéket pörgettem. Pontosabban egyet, Shigatsu wa Kimi no uso. Bárkinek tudom ajánlani, aki szereti a kicsit lassabb sodrású, elgondolkoztató darabokat. Sok minden van belezsúfolva ebbe a 22 részbe, az első szerelem, anya-gyerek kapcsolat, felnőtté válás stb. Mindezt klasszikus zenei aláfestéssel, hiszen a két főhős zongorán és hegedűn játszik. De nem kell megijedni, nem esnek túlzásba.
Őszintén szólva nekem nagyon a szívemhez nőtt, és sajnáltam, hogy úgy lett vége, ahogy...

Persze azért néztem filmeket is, hiszen tervezem 100 darabot összehozni. Mondjuk bele kéne húzni, mert még csak 7-et néztem az idén :D, de ha nem lesz meg, az se baj.
Viszont olvasni, na azt nem csináltam. Szerintem életemben először fordult elő, hogy majd egy hónapig nem vettem könyvet a kezembe, vagy ha igen, akkor 10 oldal után mindet letettem, mert nem hozott lázba...

Nos, most lesz egy kis lazítás, úgyhogy remélem tudok olvasni is, és filmeket is nézni. Na meg persze több időt tölteni a barátokkal, mert őket elég rendesen elhanyagoltam most...

Hello, dear new year

El telt ez az év is. Visszanézve, valahogy hihetetlennek tűnik, hogy ennyi mindent sikerült belepréselni. És mégis, mintha elrohant volna mellettem. Szokás szerint hozott is, vitt is magával (gondolom ő is az egyensúlyra törekszik), de azt hiszem nem sok mindent vethetek a szemére.