Szilveszter

Kedves Óév, most búcsúzom,

szép volt együtt, mondhatom.

Láttál sírni, vagy nevetni,

barátokkal együtt lenni.

Volt, hogy vittél, engedtelek,

máskor hoztál, s szerettelek.

De most elmész, hagylak hát,

pihenni a nagy munkát.

Kedves Újév! Légy kegyes,

bár nem kell hogy tökéletes

legyen minden napod,

de a rosszat nyugodtan elhagyhatod.

Kérések egész sora zakatol fejemben,

reményeinket ne törd le kegyetlen,

vigyázz rájuk, kik fontosak nekem,

 végül csak csendesen ezt kérem.

Add hogy legyen okunk majd nevetni,

egymásra odafigyelve együtt lenni.

Kérve kérlek, ne bánts minket,

hagyd békében szeretteinket.

S ha már rögös útra lépve,

néha egy kis segítségféle,

nem ártana, súgom halkan,

hogy a cél előtt fel ne adjam.

Nem kérek csodát, nem szokásom,

de add, hogy erőm mindig kitartson,

hogy az a barát legyek, ki kell, ha baj van,

az a gyermek, ki csak néha szófogadatlan.

Boldoggá tudjam tenni azt, kit szeretek,

s azokkal legyek, kikkel együtt nevetek.

Tudom szép kis lista, de ígérem,

igyekszem, hogy egyedül is elérjem.

Várlak hát, bár kicsit félek,

hogy egy évet veled éljek.

De addig is kedves barátok,

nektek is Boldog Új Évet Kívánok!

2011-2012

A következő karc egy eseményhez készült: http://moly.hu/esemenyek/uzenj-2011-nek-es-2012-nek
Kedves 2011!
Egy évet töltöttünk együtt, jóban rosszban. Így visszanézve elmondhatom, hogy elég vegyes volt a felhozatal, hiszen vittél is, de hoztál is. Jó párszor hagytad, hogy pofára essek, gondolom tanítói célzattal, de néha lehettél volna kíméletesebb. És nem egyszer mutattad meg azt is, hogy az út, amin járni szeretnék, néha elég rögös. De mindezek mellett rengeteg boldog pillanatot is köszönhetek neked, új barátságokat és embereket, és a tudatot, hogy ha akarok, akkor igenis képes vagyok változni a jó irányba. Na és persze egy olyan közösséget is adtál nekem, amiért nem tudok eléggé köszönetet mondani, neked és persze @Bencének, aki létre hozta ezt az oldalt, ami bizonyos szintig a menedék, család. Így hát azt kell mondanom, nem válok el tőled haragban, és lesznek napok, amikor mosolyogva fogok visszagondolni rád.

Kedves 2012!
Veled még nem találkoztam, de nem sokára közös jövőnk lesz :D. Készülj fel, nem vagyok egyszerű eset. Kíváncsi vagyok rád, és félek is tőled, de reménykedem is. Azt hiszem teljesen felesleges lenne tőled csodák egész sorozatát kérni, bár legszívesebben ezt tenném. Így inkább arra kérlek, segíts, hogy amit elterveztem elérjem, még ha nagyon meg is kell dolgoznom érte. Ne hagyd, hogy elveszítsem a reményt, hogy van értelme küzdeni. És persze szeretném, ha legalább annyi kellemes és boldog pillanatom lenne, mint az elődödnél volt. (Persze ha több lesz, nem ellenkezek :P). De ami még fontosabb, kérlek, vigyázz azokra, akik fontosak nekem. A családomra, a barátokra, a moly közösségre. Szeretném, ha nekik is teljesülnének a vágyaik, ha azok, akik betegek, teljesen felgyógyulnának, akik most nem látják a fényt, reményt kapnának. Jó lenne őket sokszor nevetni látni, és boldognak. Mert ha ők azok, akkor még a legsötétebb pillanatok sem tűnnek olyan vészesnek. Adj egy kevés erőt ahhoz, hogy az a barát tudjak lenni, akire szükségük van, és akire számíthatnak, ha a helyzet úgy hozza. És akit kell, boldoggá tudjam tenni. :)
Szívesen veszem az új emberek megismerését is, úgyhogy ha egyet-kettőt elém sodorsz, kedvesen fogom őket fogadni.
Azt hiszem, sikerült sok mindent kérni, de hidd el, minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy teljesüljenek, tőled csak egy kis plusz lökést kérek hozzá. Mert emberből vagyok, és néha hibázom, és hibázni is fogok, (és ezt nem kell feltétlenül úgy tudtomra adni, hogy belevered a fejemet a falba! :P), de próbálkozom. Mind azt tesszük. Remélem nem hiába.
Úgyhogy kicsit bizonytalanul, de várlak. Remélem egy kellemes év lesz előttünk.
Szeretettel: Hiranneth.

Verset nem ígérek, mert per pillanat szünetel a múzsám is, de hátha :).
Mindenkinek nagyon kellemes új évet kívánok! :)

Karácsony, ahogy én láttam

Gyermekként mindig nagyon vártam karácsony estéjét, mikor együtt volt a család, senki nem sietett sehová, és beszélgettünk, játszottunk. Csodával ért fel az, hogy egyik napról a másikra lett egy feldíszített fenyőnk (amit ugyebár a jézuska hozott), és egy este az alja megtelt ajándékokkal. Aztán kinőttünk a jézuskából, és nekünk is segíteni kellett a készülődésben. Én kifejezetten szerettem azt, hogy beültünk a nappaliba, és nekiálltunk szaloncukrot kötözgetni, bár legalább annyi jutott közben a gyomromba, mint a fára :).
Persze egy idő után rájöttem arra, meg van a maga hátránya is az ünnepnek. Az ajándékok (és a lehető legtökéletesebb), a nagy családi összejövetelek...mind egyszerre volt boldogság forrása, és veszekedés generálására megfelelő ok. Így vegyes érzelmekkel vágtam neki a téli szüneteknek. Mert ki szereti azt, ha otthon folyton viharfelhők gyülekeznek?
Az idei karácsonyt nem is igazán vártam. Egyrészt közel sem voltam abban, hogy elkészülök minden ajándékkal (és még maradtak hiányosságok :$), másrészt a nagy családi összejöveteltől sem voltam oda meg vissza. Végül azért nem volt olyan rossz. Végülis, mégiscsak a családomról van szó. Ha baj van, rájuk számíthatok. Egyikük sem tökéletes, és mindenkinek meg van a maga sebe, de közéjük tartozom. De az igazi, azért mégis csak az itthoni volt. Ahogy ültünk a félhomályban, szólt a halk zene, és néztük a gyertyák pislákoló fényét. Egy percre, igaz tényleg csak egyre, de minden leállt, megnyugodott. Aztán persze nekiálltam ajándékot bontogatni.Az eredmény:

Volt ott minden, könyvek, képeslapok csupa jókívánsággal, könyvjelzők, fülbevalók, nyakláncok, díszek, gyertyák, toll, emlékek, viccek...egyszóval tényleg minden. És pandás-lepkés tárgyakban sem szenvedtem hiányt. Ültem a kupac közepén, és nem az ajándékok miatt voltam boldog. Bár nagyon,nagyon tetszenek! Hanem az emberek miatt, akiktől mindezt kaptam. Mindegy hogy egy éve, vagy nyolc éve ismerem őket. Gondoltak rám. Azt hiszem, idén nyugodtan elmondhatom magamról, hogy roppant gazdag vagyok. No, nem pénzben. Barátságban. Ez a sok különböző ember, és mégis, velük teljes az életem.
Ajándékok mellett az ünnepek a kajálásokról is szólnak. Előtérbe kerülnek a zsíros vagy épp édes dolgok. Mivel alapjáraton nem erősségem a nagy evés, az ünnep ezen pontja enyhe megpróbáltatás szervezetemnek :D, de megoldottam...kb 2 óránként eszek, igaz akkor egyszerre nem sokat, de legalább nem lett töltött káposzta vagy süti mérgezésem. Mondjuk ezt a koliban nehezen tudom majd kivitelezni, szóval vissza kell majd még szokni, de hol van még február.
Relaxálás, fülfájás, olvasás. Illetve minimális mennyiségű tanulás.
Remélem mindenkinek jól telt az ünnepe, és jól fog kezdődni az új éve.

Karácsony

Ünneplőt ölt a világ, fehér a ruhája,

minden kisgyermek már előre várja,

az éjszakát, mikor kigyúlnak a fények,

s a szívek egy pillanatra de összeérnek.

Lelassul a forgás, elhalkul a zaj,

egy percre elfelejtjük, mi volt a baj.

Csillagszórók gyúlnak, felcsendül az ének,

s én halkan melléd lépek.

Nincs kincsem, csak a szavak,

s ezek is csak halkan sóhajtanak.

De azt dalolják oly híven,

mily értékes vagy te nékem.

Oly sok, mit tőled kapok,

nevetések és karok,

melyek megtartanak, ha zuhanok.

Hallgatások, ha sírni akartam,

vagy társaság, ha épp arra vágytam.

Mindezt melletted megtaláltam.

Azt hallottam a barátok angyalok,

kiket többé el sose hagyok,

Vigyázzák a léptem,

kezük nyújtják a sötétben.

Hull a hó, mikor az ablakon kinézek,

s nevekkel együtt arcokat is idézek.

A világot adtátok, vagy tán annál is többet,

s ennél szebb ajándékot ki kérhet?

Abbamarad a tánc, elhal az ének,

suttogásom száll már csak felétek.

Barátok, angyalok, köszönöm, hogy vagytok,

s azt is, mit mind nekem adtok.

Angyal nem vagyok, csak egyszerű ember,

ki néha veszít máskor meg nyer.

De kívánságom attól szívből szól nektek,

Legyen Boldog, és Békés az ünnepetek,

s egy szebb világra ébredjetek.