A mai bejegyzés egy ömlesztett valami lesz :D.
Ezt a hetet itthon töltöttem, ugyanis kiderült, hogy övsömöröm van. Nos, hamar rájöttem, hogy ez tényleg nem a legkellemesebb betegség. Már a tudat is olyan dühítő, hogy a saját gyerekkori bárányhimlőm (!) aktiválódik újra...szóval kétszer szívat meg...kész röhej. Amellett, hogy fájsz, amire a fájdalomcsillapító csap pillanatnyi enyhülést hoz, és persze azt sem este, amikor igazán szükséged lenne rá, de viszketsz (főleg miután a doktornő közölte, hogy ne vakard a pöttyöket...eskü, addig nem is viszkettem egy cseppet sem), és foltos vagy. Már pedig pöttyösnek csak két dolgot szeretek: a bögrémet, amit egyszer ajándékba kaptam, és a túrórudit. Magamat kevésbé. A hét eléggé összefolyt, és lassan telt, nem csináltam mást, mint a 3 aktuális dolgozatomra tanultam, és ezzel kb. a nap 80%-a el is ment, bankba mentem pénzt költeni, postára a leveleimért. Egyedüli megszakítást a szerdai mocsok szar nap jelentette, ahol megírhattam egy zh-t (szerintem a halálom sem mentett volna fel alóla), kaptam még tanulni valót (mert ami otthon volt, az nem volt elég), és találkoztam barátommal. Khm...ellehet képzelni milyen jó volt, ha este úgy értem haza, hogy csak bebújtam az ágyamba, és kacérkodtam a gondolattal, hogy téli álmot alszok, és mindenki hagyjon békén. Azért a hétvége felé javult a helyzet, beszélgettem barátokkal (volt kivel csak neten, volt akivel élőszóban is). És végre majdnem gyógyultnak nyílváníthatom magam! Már csak foltjaim vannak, amiket több-kevesebb lelkesedéssel kenegetek...egy fehér löttyel, ami bőrre kerülve szinte rögtön szárad, és porzik, ergo ellehet képzelni hogy néznek ki tőle a ruháim, illetve hámlaszt. De még hogy. Remélem a bőröm bírja majd a lépést vele :D.
Hogy itthon ne unatkozzak, a macska szórakoztat...legalábbis úgy éjfél tájt. Nem tudom ki hogy van vele, de én olyankor nem vagyok túl megértő, és nincs idegzetem a hülyeségre...vagyis roppant rosszul toleráltam, hogy neki állt fészket építeni, az ágyam mögött, újságokból. Biológus lelkem, rögvest ellenkezett, de magyarázhattam én neki, hogy ő macska, szóval ne akarjon fészket építeni...nem tudtam meggyőzni. Talán előző életeinek egyikében tollas bestia lehetett, és rossz életvitele miatt a büntetése az, hogy macska testben született újjá. Miután némi fújás, karmolászás, szitkozódás árán kioperáltam a fészekből, neki állt játszani. Hajnal fél egykor. Velem. Eredmény: kicsuktam a szobámból. Győzelmem édes íze két órán keresztül tartott ki, amikor édes szőrmókom rájött, hogy felmenői között valószínűleg vakond, kaparó darázs és hód is volt, így a zárt ajtón keresztül próbálta magát rágni és kaparni. Természetesen hangtompító nélkül. Vereségem teljes tudatában keltem fel ismét, és nyitottam ki neki az ajtót, miközben lelki szemeim előtt vízióként megjelent, ahogy kitekerem a nyakát. De önuralmam töretlen volt, így a jószág életben maradt. Hálából a hátam közepén elhelyezkedve, egy motort is megszégyenítő hangon kezdett berregni, dorombolni, jelezve, hogy elégedett az életével...
A jövő hetem enyhén kaotikus volta, már most megrémiszt, főleg a hétfő nevezetű napé. Egy zh-á és egy előrehozott vizsga. Jujj. Aztán, hogy mi lesz utána, előre kíváncsi vagyok...vagy talán nem is. Néha úgy érzem, az élet újra és újra próbára tesz, hogy képes vagyok-e újra és újra ugyanazon ajtó kinyitására...őszintén szólva már lassan unom. Vészesen közeleg a perc, amikor egyszerűen fogom magam, és nem csak becsukom, de még be is reteszelem, és a hétfejű sárkányt küldöm, hogy őrizze. Aztán lehet nagyokat pislogni kérem szépen. De lesznek kellemes percek is, egy kedd esti találkozó, szerdai vadasparkozás (bár itt félek, hogy fagysérüléseket szerzek). Csütörtök estére kacérkodom egy sütizés tervezésére, ha nem jön össze, akkor talán korai hazajövetel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése