Ajándékozásról

Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretek ugyan ajándékot kapni, hiszen ez azt jelzi, hogy fontos vagyok neki, gondolt rám. De sokkal-sokkal jobban szeretek adni. Jó látni, hogy a másik örül annak, amit csináltam, vagy vettem neki. Illetve a másik igen fontos ok, hogy én egy elég zárkózott személyiség vagyok, és még a számomra igazán fontos embereknek sem tudom szóban kifejezni mit jelentenek nekem. Hogy mennyivel szebbé teszik a napomat, jobbá tesznek engem. Erre használom a verseket, novellákat, meséket és az ajándékokat. Velük tudom kifejezni azt, amit máskor nem tudok, mert összeszorul a torkom, zavarba jövök, félek.
Így érthető, hogy már szinte szeptemberben bevagyok zsongva és listát írok arról kinek és mit akarok csinálni.
Mivel nem elég a cirka 23 fő, még a moly-on is részt veszek az ajándékozásban, mert ajándékozni, pláne könyvet, na az jó dolog. Már meg is kaptam a kiszemeltemet, akinek a héten szerintem le is vadászom az ajándékát :).
Egyetlen dolog van, amit nem szeretek az ajándékozásban, az az ötletelés. Amíg azon stresszelek, hogy kitaláljam a megfelelő dolgokat. És ezt nem könnyítik meg az ismerőseim. Két véglet van.
1. Ne vegyek neki semmit, nem szeretne semmit stb.
2. Bármit veszek, vagy csinálok, annak örülni fog.
Mit ne mondjak, egyikkel sem vagyok kisegítve. :D Az elsőre azért nem hallgatok, mert hogy az istenben tudnám neki másképp megmutatni, hogy fontos, ha sose adnék neki ajándékot? Még ha nem is nagy dolgokat, csak amit tőlem kitelnek. De akkor is. Neki csinálom.
A második meg olyan, hogy én is ezt mondom néha, pedig közben tudom hogy mit szeretnék. Szóval nem hiszem el, hogy nincs valami amit tényleg szeretnének. Mellesleg sose lehet tudni, jól járnak-e azzal, hogy teljesen rám bízzák a döntést. :).
Az idei ajándékok nagy része már kialakult ötlet szinten. Sőt már elkezdtem meg is venni a hozzájuk valókat. Remélhetőleg össze is tudom őket rakni. Még sose csináltam, de egyszer mindent el kell kezdeni. Szóval indulhat a hétvégi pepecs munka, meg a további vadászat a maradéknak...