Államvizsgán túl...

Körülbelül mi is így tekintettünk az államvizsga elé. Nincs is jobb annál, amikor 3 másik emberrel együtt hisztizel azon, hogy te nem akarsz még több tételt olvasni, már nincs erőd/energiád/kedved tanulni, és amúgy is mindenki hagyjon békében. Az ő érdekükben :D.
Mindezek mellett én még előadásokra rohangáltam (angol nyelven of course), meg esküvőn voltam (elég mozgalmasra sikeredett).
A nagy napon szerintem ölni tudtunk volna, olyan idegesek voltunk. Persze, utólag kiderült, hogy nem volt értelme. Mindenki kedves volt és segítőkész, és mindannyian ötöst kaptunk :D.



Ezután volt egy kis baráti összejövetel Szegeden, hogy megünnepeljük azt, hogy ismét diplomásak lettünk :D.
Majd némi pihenés következett, amit időnként megszakított egy-két értekezés a leendő témavezetővel. Jó pár cikk, két előadás elolvasása után már kezdtem úgy érezni jobban tudom mit fogok csinálni, mint azt, hogy eddig mit csináltam :D.
Nagy nehezen kiderült a PhD felvételi időpontja is (persze ez sem ment bonyodalmak nélkül, mert az nem én lennék), úgyhogy ismét elkezdhettünk izgulni.
Ma pedig ezt is letudtuk. A vizsga után körülbelül így éreztem magam:

Na nem mintha olyan nehéz lett volna. Igazából ahhoz képest, hogy mennyit készültem rá...lepkepuki volt az egész. Persze ez nem jelenti azt, hogy fel is vesznek az állami helyekre, de sokkal durvábbra készültem :D. Közben meg 7 perc alatt le is tudtunk mindent.
Komolyan mondom tovább tartott az, hogy lejelentkeztem a jelenlegi és a majdani témavezetőmnél, mint a vizsga :D.

Úgyhogy most elég fáradtan, de majdhogynem nyugodtan ülök a szobámban. Ha leszámítom azt az egy-két alkalmat, amikor az élet megszívatott, akkor eddig ez a hónap egész jól alakult. Bár azt fájlalom, hogy a születésnapom is tanulással illetve vigaszdíjként sorozatnézéssel telt.

Ebben a hónapban főleg tanulás, és sorozatnézéssel telt, mint szórakozás. Az is több, mint a semmi. Bár most már lassan illenék rágyúrni a szociális életre is.

Szóval, még amikor magyarul ment le a történet fele, akkor kezdtem el nézni a TV-ben a Vadmacsokat. Aztán félbe hagyták, és még egy-két részt angolul meglestem, de végül nem néztem végig. Na de ha az ember tételt tanul, és csak valami rövid dologgal jutalmazhatja meg magát, akkor tökéletes.
Hozza a szokott kliséket, és ha az ember nem áll le azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen 13-15 éves lányokról beszélünk, sőt Kiki még fiatalabb is, akkor nem lesz gond. :D

Erre a filmre teljesen véletlenül találtam rá egy ajánlóban, és egy este neki ültem. Hát...:D Érdekes élmény volt. Jó, nem mai darab, de volt itt minden. Ősemberek, kihaltnak hitt élőlények, pszichopata varázsló, lenge fehérneműbe öltözött lány, akit kb. 5x rabolnak el, és ugyanazok O.o :D. A macskaemberről már ne is beszéljünk.
Egyszer megnézhető volt azért :D

Bár a jelenlegi abszolút kedvenc, az eme sorozat: Penny Dreadful. Mindjárt végzek az első évaddal, és igen rosszul érint, hogy ez csak ilyen rövid. O.o
Komor, nyomasztó hangulat, ismerős alakok, na meg ismeretlenek. Jó színész gárda. És mindenütt titkok. :D

Az elkövetkező napokban lesz némi nyugi, olvasás, költözés, film nézés fogja kitölteni. Aztán egy hónap laborozás az új helyen (ettől azért kezdek pánik hangulatban lenni :D), aztán egy hónap szabadság! :D

Még kitartást a vizsgákkal senyvedőknek! Meg akik dolgoznak.
És ha valaki látja, szóljon már a nyárnak, hogy kapja össze magát...