2015. március 15., vasárnap

Hello Spring


Habár a hónap elején annyira nem látszott, de itt a tavasz. Illetve néha még mindig bekacsint a búskomor, esős, szürke idő, de azért már néha látszik, hogy itt bizony tavasz lesz. Én legalábbis érzem :D. Ergo elindult a mozogjunk, mert muszáj érzés bennem, ami általában hatalmas méretű sétákban szokott manifesztálódni.


Viszont ebben a félévben elhatároztam, ha törik, ha szakad, de én hízni és izmosodni fogok. Na, ehhez azt kell tudni, hogy én abba a "szerencsés" típusba tartozom, aki összezabálhat mindent, akkor sem fog hízni egy dekát sem. Kivéve, amikor a hormonális időszak épp úgy tart. Na már most, bármennyire hihetetlen is, ez az állapot sem igazán jó. Persze, egy rakat ismerősöm rögtön azzal jön, hogy úgy lenne a helyemben, de az igazság az, hogy ez sem fenékig tejfel. Mert lehet, hogy ehetek amit akarok, de amikor a mérleg azért röhög képbe, mert nem hogy híztál, de egyenesen fogytál, az sem éppen leány álom. És lehet, hogy az utcán engem nem azért néznek lesajnálva, mert túl sok a hurka rajtam, hanem mert túl sovány vagyok. Rögtön azt hiszik valami betegségem van, vagy rákérdeznek, anorexiás vagyok-e. Illetve eszek-e normálisan?! Nem bazdmeg, általában fotoszintetizálni szoktam a napon...És nehogy azt higgye bárki is, hogy erre az alakra könnyebb ruhát venni, mert bizony néha még az S méret is nagy. :D. Szóval ez se kutya. És az önbizalmamnak sem feltétlenül tesz jót. Na de majd most, okosan megtervezem mennyit kell enni, inni egy nap, és némi izom növelő edzés és hátha. Ha másra nem is, arra jó lesz, hogy a feszkót levezessem :D.

Habár el telt jó pár hét az új félévből, nem mondanám hogy belegebedek a munkába. Na ez kb, egy hónapig kényelmes is, aztán unalmas. Őszintén szólva még ennyi szabadidővel nem rendelkeztem egyetemi félév alatt. Viszont a röhej az, hogy egy rakat diák munkához meg nem elég, mert sok helyen heti 5 hétköznap kellene, annyim viszont nincs...fuck this shit...:D
Na nem baj, marad az olvasás, tétel kidolgozás, cikk olvasás. Jah igen, ez utóbbi azért, mert beakarom magam dolgozni egy helyre, hátha bekacsint némi PhD, vagy munka. A kezdeti lelkesedést (mert a tanár kérdezett rá, hogyha lesz lehetőség mennék-e), felváltotta a bizonytalanság, mert persze ez sem megy olyan simán, mint azt elképzeli az ember. Sőt, ha a magyar tempóra gondolok, lehet sose lesz belőle semmi. Viszont úgy lépni, hogy közben azért ott motoszkál a fejemben, mi lenne ha...gyűlölöm a bizonytalanságot. Pedig itt nincs más lehetőségem, várni kell, és közben persze nyitva tartani a szemet/fület, mert legyen az embernek B terve. Csak rossz azon gondolkodni, hogy x évig csinálok valami olyat, amit utálok, de erre van pénz/támogatás.

Azért a hónap nem csak rossz dolgokat tartogatott ám. Sőt, eddig szinte csak jó impulzusok értek, ezért esett rosszul az utóbbi pár nap kevésbé kellemes információ tartalma. Na de majd csak helyre rázódik a kicsiny lelkem. ;)

Ha már március, valamiért előbújt belőlem a lányosabb énem is. Már azon meglepődtem, hogy van ilyenem. Ugyanis világ életemben kissé fiús volt az öltözködésem. Én el nem tudom képzelni (még most sem), hogy azért kelljek órákkal hamarabb, hogy kész legyen a sminkem. És mindig is előnyben részesítettem a kényelmes, lezser ruhákat. Nem mondom, hogy néha nem volt rajtam nőiesebb ruha, de szerintem havi lebontásban egy kezemen megtudom számolni ezen alkalmakat. Ám most ebben is változok, újra elővettem az ékszereket, sőt ruhák vásárlásán, körömlakkok kipróbálásán gondolkozom. Furi :D. De lassan kezdem felfogni, mit értenek azon más nők, hogy a vásárlás feldobja őket.  Mondjuk a pénztárcámnak kevésbé tesz jót :D.

Az utolsó félévemre az egyetem elkényeztet, szabadidő és pénz. Na jó, nem ebből fogok meggazdagodni, de már legalább nem kell választani a japán órám és egy heti kajálásom között. Haladunk, haladunk.

Aztán itt van az OTDK is. Ismét elkezdtünk foglalkozni az előadással. Imádom a téma vezetőmet, halál cuki, amikor kijelenti, hogy jó ez így, de. Aham, na ez a de szócska azt jelenti hogy kb. 2-3 órányi változtatást fog javasolni :"D. Mi lenne, ha nem volna jó? Persze igaza van, ez azért országos megmérettetés, meg ne adjunk ki gáz munkát a kezünk alól. Csak vicces :D. Be is lett már köttetve egy példányban, szépen, drágán :D. Úgyhogy már csak a szöveget kell újra összedobnom, meg begyakorolnom, és aztán jöhet 3 nap Pécs. Meg a gyomor ideg, és fohászkodás, hogy csak ezt éljem túl beégés nélkül :D.

Mivel futni/kondizni akarok, kell vmi időmérő is, mert ha elhagyom, vagy valami más kár éri a telefont, akkor agy vérzést kapnék, így megcsináltattam az egyik kar órámat. Szerintem még van egy valamerre, de azt nem találtam. Alapvetően nem vagyok a híve, mert a csuklómon le-fel csúszkálását nem annyira tolerálom, de ez a kisebbik rossz. És amúgy egész pofás, szóval talán jó barátok leszünk.

Az is kifejezetten jó, hogy több időm van a barátokra. Mondjuk hajlamosak általában egy kupacban bejelentkezni, de annyi baj legyen. Néha egy-egy jól időzített beszélgetésnél nincs is jobb. Olyanokkal pláne, akik láttak már minden állapotban, a nagyon hülyétől a depressziósig, akik előtt nem kell játszani a jó kislányt. Ha ehhez egy jó kávé, vagy süti csatlakozik, akkor az meg maga a mennyország.

Persze azért a film nézés sem marad el.

 Bokura wa minna kawaisou
Ez általában hétvégi program számomra. Egy-két rész, és feldobja a napomat. Minimális romantika, inkább csak amolyan említés szintjén, cseppet sem normális szereplők, de néha meglepően komoly témák. 24 perc kikapcsolódás ;)





Na ezt, egy ismerősöm ajánlására néztem meg. Öhm...hagy maga után némi kívánnivalót. De lehet bennem van a baj. Az alap koncepció amúgy ötletes, vegyünk egy rakat vámpírt akik együtt laknak, és nézzük meg, hogyan élik napjaikat ebben a században. Itt nincs csillámpóni, és hős szerelmes. Viszont nekem lapos volt, egy-két poén volt igazán vicces. De egynek elment :D.


Jegeskávé, bár mi speciel meleget akartunk, de ez lett belőle :D. Amúgy nem volt rossz, bár én ettől az adagtól konkrétan jól laktam. Az egyedüli probléma az volt, hogy lassan olvadt, és folyton várni kellett, hogy ihasd tovább :D.













A nőnapra kapott tulipánok, művészi elrendezésben a koliszobában :D Amúgy tényleg feldobták a szobát.







Juhú, csak kész lett, bár nem volt egyszerű menet :D








Yep, nem meglepő módon piros-kék korszakomat élem. Szerintem ez már így is marad.
















Na, és akkor vele kell összeszoknom.











Utolsó kép :D. Az új mamuszom. :D Olyan puha és meleg...:D









Szóval, ha lassan is, de történnek dolgok, többségében jók. A következő hetem kissé mozgalmasabb lesz, ide-oda utazgatok, meg könyvtárak éjszakája, na meg gyakorlása az előadásnak. Úgyhogy azért lesz mit csinálni. :)

Mindenkinek szép hetet, lehetőleg napsütésben gazdagot :).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése