Hm, úgy látom megint lesznek problémák a pontos és gyakori jelentkezésekkel :D.
Belekezdtem az utolsó félévembe, és ez egyszerre tölt el örömmel és félelemmel. Azért furcsa belegondolni, hogy ezután már nem leszek igazán diák, még akkor sem, ha PhD-t csinálok. Arról nem is beszélve, hogy egyelőre még csak bizonytalanság és talán-ok sorozata az, ami körbe vesz, semmi biztos pont nincs. És ezt jobban utálom, mint mikor biztosan tudom, mire nincs lehetőségem, mert akkor legalább az ember elkezd másfele próbálkozni. Most meg csak úgy lógok a levegőben. De majd lesz valami, mert olyan még sosem volt, hogy ne lett volna. És ahogy egy könyvben olvastam: Mindig van megoldás ;).
Amúgy nem sok mindent kell csinálnom, a labor szünetel, és szerintem nem is nagyon lesz már :D. Összesen van 2 órám egész héten, az is a hétnek a végén, így aztán töménytelen szabadidőm lett. Amit per pillanat az államvizsgatételek kidolgozásával és hímzéssel és barátokkal töltök ki. A hímzés ajándék lesz, ha egyszer elkészül :D. Eddigi legnagyobb képem lesz, amit elkészítek, és rájöttem, hogy ez simán lehet extrém sport, ha macskával a közelemben fogok neki :D.
Mindemellett filmeket is nézünk/nézek, ha már így ráérek. :D.
A Szektával még a hónap elején megnéztük:
Csillagok között:
Nekem tetszett. Jó, voltak dolgok, amiken azért elgondolkoztam, hogy ez biztos így van? De alapvetően megfogott.
Az emberiség tönkretette a bolygót (nem lepődtem meg), és ezért figyelmét ismét az űr felé irányítja, remélve hogy valahol másutt élhető otthont talál. Néhány önkéntes vállalkozik az utazásra, hogy a korábban kiküldött felderítőket kövesse egy féreglyukon keresztül, megtalálva (inkább csak remélik, hogy megtalálják) a megfelelő otthont.
Persze ez nem megy ilyen egyszerűen, és az otthon hagyottak élete sem tejfel...
A Napfény ízét még Valentin-nap alkalmából néztük meg barátommal.
3 generáción keresztül követhetjük nyomon a család életét. Van itt minden, háborúk, árulások, szerelem, remény...
Amit én igazán leszűrtem, hogy:
1, Hiába szeretnénk, a gyerekeink életét könnyebbé nem tehetjük, nekik is meg kell élniük a saját hibáikat és döntéseiket.
2, A minket megelőző generáció hibáiból marhára nem tanulunk semmit és ugyanazokat követjük el mi is.
Na igen. Annak ellenére, hogy én eldöntöttem, ez lesz az a film, amit tuti nem nézek meg, hát...
Pedig tényleg komoly ellenérzésekkel viseltettem felé, undorított ez a nagy hype, és a trilógia sem igazán vett meg magának.
Aztán egy barátnőm kérésére csak rávettem magam, hogy megnézzem velük moziban. És csak reménykedni tudtam, hogy nem fognak leütni, mert ha valami nagyon nem tetszik, akkor azt még moziban és képes vagyok szét cincálni...:D
A nézőközönség nagy része nő volt (nem meglepő), és eléggé széles skálán mozogtak a korosztályok tekintetében. A legviccesebb az volt, amikor 2 idős pár ült be elénk. De ilyen 60-70 év körüliek voltak :D.
A film végül annyira nem volt szörnyű, mint gondoltam. Világot nem vált, de egyszer nézhető. Engem néhol untatott, és a párbeszédek itt sem lettek jobbak, mint a könyvben voltak. De legalább a főszereplő csaj kevésbé idegesített, ami haladás :D.
Továbbra sem értek egyet bizonyos részeivel, és erről igen komoly vitát is folytattunk a lányokkal a film után, de mindenki mást és mást von le magának.
Persze még vannak filmek, amiket megakarok nézni :D. A kódjátszma, a Kingsman, Liza a rókatündér, de vannak korábbiak is. :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése