Szóval lássuk én mit is nézegetek mostanában.
A mesét nagyon rég láttam, de szerettem gyerekként. Úgyhogy én nagyon kíváncsi voltam, sikerül-e jól átültetni.
Barátom pedig hősiesen beleegyezett, hogy megnézi velem :D.
Nem sok mindent változtattak meg a filmben, talán csak azt, hogy miért szeretné a király, hogy a fia minél hamarabb nősüljön, a nagyherceg alakját, és azt, hogyan derül ki, van még egy lány a házban.
A szereplőkkel nem volt bajom, bár a mostohát alakító Cate Blanchett irigylésre méltóan jól néz ki. O.o
A ruha pedig valami gyönyörű, pedig alapvetően nem vagyok oda a habos-babos dolgokért, de egye fene, ha ezt valaki hozzám vágná, elfogadnám :D.
A zenére sem lehet panasz, és meglepően kevés volt benne az ének, ha már abból indulunk ki, hogy ez egy Disney :D. Mondjuk a kedvencem így is a Lavender blue.
De ha már Disney, természetesen meg kellett nézni az eredetit is. Nem volt rossz, nem volt rossz, de gyerekként valahogy jobban tetszett.
Közös filmnézés mostanában Dr. Csontot jelent.
Amikor berobbant hozzánk, csak néha-néha kaptam el egy-egy részt.
Aztán ki is ment a fejemből. Most elejéről kezdtük, és kifejezetten tetszik. :D.

Még csak pár részt néztem belőle, érdekesnek tűnik, de csak azok nézzék, akiket nem zavar a vér és az erőszak.
Egy romantikus, és könnyedebb anime. Főhősnőnk gyerekkora óta kerüli az embereket, mert nem lehet bennük megbízni. Mégis, sikerül az iskola legmenőbb (of course) fiújával összejönnie. Na de, sikerülhet-e két ennyire különböző személyiségnek összecsiszolódnia?
Aranyos, a párkapcsolatban felmerülő problémákra fókuszál, na meg arra, hogy időnként miket vagyunk képesek tenni akár saját magunkkal is, hogy a másiknak tetszünk...
Ao haru ride. Azt hiszem ez a kedvencem mind közül :).
Ez is romantikus, de közben arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy megmutassa, időnként mennyire kegyetlenek vagyunk a másikkal, ha az más, mint mi. Vagy hogy nem is olyan egyszerű felvállalni a különböző véleményünket. És a változásokról...
Mindemellett persze ott vannak a főhősök, akiknek szurkolhatunk, hogy összejöjjenek. Mert ha nem, akkor valakit megütök, az biztos...
Szóval én ezekkel foglalom el magam...a tanulás helyett...:D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése