I'm alive :D

Oké, rá kellene jönnöm, hogy felesleges azon görcsölnöm, nincs kedvem ide feljönni is írni. Mert az utóbbi időszakban ez a felállás. Egy csomó minden eszembe jut, amit le lehetne írni...de aztán valahogy még sem.
Utoljára júniusban írtam, ha jól rémlik. (Nem most volt.) Azóta történt egy, s más. Nézzük csak.


1, A vezetés, ugyebár. Már több, mint 300 km-t levezettem és még mindenki egyben van és a kocsin sincs egy karcolás (vállveregetés). A hozzáállásom amúgy elég hullámzó. Néha nagyon várom, és egész jól megy, máskor meg a hátam közepére kívánom, és katasztrófa amit művelek :D. Mondjuk a legújabb mumusom (sebességváltó és kuplung mellett) a tolatás. Egyelőre elég magic-nek érzem, de ha elég sokat gyakorlom, csak belejövök. Azt hiszem a kötelezően kipipálandó dolgok közül már csak az éjszakai vezetés van hátra, és utána már csak gyakorlunk. Az rám fog férni :D. Egyelőre azt mondanám, hogy csak előre és csak gyorsan tudok menni :"D. De majd szépítünk.
Közben megszereztem hozzá az elsősegélyes kártyát is, szóval már csak tényleg a forgalmi vizsga van hátra. Bár nem siettetem a dolgot.

2, Nyaralás. Volt 2 teljes hét szabadságom. (Már visszasírom amúgy.) A legtöbb részét otthon töltöttem, és barátommal na meg régen látott ismerősökkel töltöttem. Jó volt úgy felkelni, hogy nem azon aggódtam, milyen eredményt fognak hozni az algák.
Nem csak a nyaralás alatt, hanem hétvégéken is most egész sok programot összehoztunk. Voltunk Horvátországban, Badacsonytomajon, Sümegen, Tihanynál, Budapesten, Tatabányán. Mind a maga nemében nagyon jó volt, annak ellenére, hogy időnként akadtak nehézségek :D.

Ez mondjunk Szeged, Dinó kiállítás

Krk szigete

Plitvizcei-tavak

Csak hogy mutassak is valamit :D.

3, Munka...well, itt akadnak bajok. A PhD 3 éve lejárt, most már fiatal kutató vagyok. A héten sikerül alákanyarítanom az új szerződésemet.
De az elmúlt héten történtek után azt kell mondanom, hogy ismét választás előtt állok. Utálok bizonytalan lenni. Utálom azt érezni, hogy az elmúlt 3 év alatt igazán nem fejlődtem, és hogy tényleg nem ez a nekem való munka/irány. Na de akkor mi?? Jöhetne valami jós-álom, vagy isteni (és elég egyértelmű) jel. Vagy csak szimplán rájöhetnék végre, miben is vagyok olyan jó, hogy azt csináljam. Legyünk optimisták, és tételezzük fel, hogy van ilyen. :D

Jelen pillanatban ahelyett, hogy a fenti képet látnám, inkább valami ilyesmit érzek:

Ennek örömére a napjaim igen magas stresszben telnek, rosszul alvással, és némi önutálattal megspékelve. És még nem beszéltem arról, hogy jön vissza a főnököm, nem túl virágos jókedvvel ugyebár...hát, nem lennék a helyemben :"D.
Na, de majd lesz valami. Ezt is átvészelem, és közben arra gyúrok, megtudjam, mit is kellene dolgoznom. :D