Az ősz hangulatát egyetmista létem óta az hozza meg egyértelműen, amikor felveszem az új diákmatricát. Addig minden csak olyan jelzés értékű: az órák felvétele, a visszaköltözés, a barátokkal történű találkozások. Mintha csak hangolódnánk a dologra, de még a nyárban élnénk.
Ma reggel ismét felvettem az új matricát. Az órákat már korábban letudtam, lassan a baráti körben is kezdem felvenni a szociális élet fonalát (melyet a nyár/vizsgák/munka miatt kissé szünetetltettünk). És be kellett látnom, a tegnap nap is az őszi időjárást hozta (pele üzemmód on, és leginkább egy bögre forró teát akartam, meg punnyadást a pokróc melege alatt, ehelyett az esőben rohangáltunk).
Szóval lassan ismét fel kell eleveníteni, miért is szeretem én ezt az évszakot.
Aztán ráébredtem arra is, hogy egy éve vagyok már PhD hallgató. Jehej! Nem mondom, hogy minden pillanata egy fáklyásmenet lett volna, mert nem. De ahogy végig pörgettem, azt kell mondjam, nem volt rossz. Rengeteget tanultam ezalatt az idő alatt, egy csomó új élménnyel gazdagodtam, ráadásul magammal kapcsolatban is rájöttem dolgokra. Hogy jó vagy épp rossz irányban változtam, azt a környezetemtől kellene megkérdezni :D.
Nem tudom, mit hoz majd a hátralévő időszak, és lehet nem is akarom tudni. Mindenesetre az fix, hogy kezdenek kirajzolódni számomra azok a határok, amiket hajlandó vagyok átlépni ezért a tudományos fokozatért, és azok, amiket nem. Aztán majd meglátjuk.
Az augusztusom leginkább vegyesre sikeredettnek mondható. Az elején még munka volt dögivel.
Aztán ahogy embernek kezdtem magam újra érezni, kirándulni és nyaralni mentünk. Elég aktívan vittük ezt végbe, rengeteg szép helyet láttam, kicsit még most is visszasírom azokat a napokat. Nem volt rohanás, magunk szabtuk meg mit csinálunk...
Remélem még lesznek ilyen pillanatok az évben, még ha nem is feltétlen ilyen időjárási körülmények mellett.
Aztán persze visszatértem a munkahelyre, frissem, üdén, kipihenten...amit aztán nagyon hamar sikerült lekoptatni. Nincs is jobb annál, mint amikor az ember egyfolytában mérhet, hétvégén is, és a mérések nem egyértelműek. Ettől kb. ennyire leszek motivált:
Arról már nem is beszélek, hogy reggelente nehezebb az elindulás, mintha a saját kivégzésemre slattyognék. Kávé nélkül esélytelen a dolog. Mondjuk most szent elhatározásaim vannak, mit is kellene változtatni ahhoz, hogy könnyedebben induljanak a reggelek, néha sikerül is összehozni.
Azért lassan nem bánnám, hogy ha lenne egy kis fellélegzés, és összetudnám kaparni magam.
Persze, vannak jobb pillanatok. Például amikor megnéztük csoportosan a Vaksötét című filmet, vagy amikor elmentünk a Halászlé fesztiválra stb. Úgyhogy azért annyira elégedetlen sem lehetek.
Én is haladok, még ha lassacskán is a filmnézésekkel, sőt, most kivégeztem a Sailor Moon Crystal anime évadjait. Még emlékszem arra, hogy kicsiként milyen volt az originál sorozat előtt ülni, és izgulni a lányokért. Még emésztgetnem kell ezt a változatot, de a végére azért rájöttem, hogy nem is olyan rossz. Mindenesetre kíváncsi lettem a folytatására, ha lesz :D. Sose növök fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése