Vegyes

A labor utolsó hetében határozottan átéreztem a fenti bagoly állapotát :D. Befutott a csapat harmadik tagja, aki elvileg minket figyelve tanulta meg a lépéseket, hogy aztán majd egyedül is képes legyen végig vinni. Ühümm. Ez úgy nézett ki, hogy ők ketten várták, mikor mit mondok, hogy mit kell csinálni. Az első nap rájöttem, hogy piszkosul fárasztó a saját munkádra figyelni, közben magyarázni, és nézni hogy ők mit csinálnak, és már előkészülni a következő lépésekre. :D. Csak lazán.
Mondjuk annak ellenére mennyire féltem tőle, egész jól ment. Gondoltam én, kis naiv. A második nap végén elvesztem, mint szürke szamár a ködben. A harmadik nap pedig ki is derült, hogy igen, az RNS-t sikeresen elhagytuk. No comment.
Viszont a társaság, és a hangulat is nagyon jó volt, már ezért megérte a dolog. :D. Még ennyi beszólogatást :D.


Szóval most már itthon, a következőkre jutottam:

1. Ezalatt az egy hónap alatt annyit tanultam, mint az egész előző félévben, legalábbis a laborgyakorlatot tekintve.
2. A tanszéken mindenki nagyon aranyos, kedves és segítőkész. Na és a röpködő megjegyzések :D.
3. A témavezetőm egy angyal, csak épp a szárnyait és a glóriáit nem látni. Ellenben legalább olyan türelemmel viseltetett irányomban. Jobb és rosszabb pillanataimban egyaránt.
4. Bármennyire is fárasztó volt, most azért hiányoznak :(.

Remélem szeptembertől kezdve megint csupa ilyen kellemes élményem lesz.
A lentebbi versből látható, hogy utána viszont nem volt tökéletes az idill...a hazaköltözés is elég fárasztó volt, pedig nem egyedül csináltam, és fele annyi cuccal, mint ami év közben volt lent.
Viszont sikerült rég látott baráttal összefutni, ami azért jó volt. Közben időnként megküzdöttünk anyával a polcokkal a festés miatt. :D
Kikapcsolódásként pedig mesefilmet kell nézni ugyebár, úgyhogy:

Nem is tudom, mikor láttam utoljára, az biztos, hogy nem mostanában. Pedig rémlik, hogy gyerekként jó párszor megnéztem. :) Most is tetszett, azt hiszem mindannyian azért szurkoltunk, hogy Döbrögi megkapja azt, ami neki kijár.