Pihenünk és filmezünk...

Azaz ezerrel megy a lazulás. Mondjuk azért kicsit hiányzik a labor, meg az ottani pörgés és a többiek. Az időben kelés nem :D. Teljesen elfogok kanászodni szeptemberre, és apokaliptikus állapotok lesznek az első héten, amikor kénytelen leszek visszaszokni az időben lefekvésre és felkelésre. De hol van az még, nem igaz? :D

Az időjárással nem vagyok kibékülve, de ő ezt konkrétan le se szarja és csak lógatja az eső lábát erre, meg arra. Ahogy gondolja...nyárhoz méltatlan a viselkedés még mindig, de ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak?



A nagy nyári takarítás is le lett tudva, és csak a végébe kellett besegítenem, mert anya meg sem várt vele, annyira leakarta tudni :D. Úgyhogy csak a nagyszoba szétszedésében és összerakásában segédkeztem. Az is egy élmény volt, pláne tologatni azokat a böhöm nagy polcokat. Viszont megtudom őket mozdítani, ha akarom, ezen mindketten meglepődtünk :D.

Viszont azóta nem lévén más dolgom, tényleg csak olvasok, zenét hallgatok, és filmet nézek. Na meg mosogatok és hasonlók, de hát ezek ugye nem teszik ki az egész napomat.

Nem tudom ki hogyan áll hozzá a magyar mesékhez, de én nagy részét nagyon szerettem kicsiként. Volt egy időszakom, amikor elkezdtem DVD-n összevadászni őket, aztán feladtam, és most csak amolyan ad hoc megnézem ha rájuk találok a neten. Ezúttal egy nagy kedvenc került terítékre. És még mindig tetszik. Ez egyrészt jelentheti azt, hogy én már sose fogok megkomolyodni (erre látok reális esélyt :D), illetve azt is, hogy az akkoriak tudtak, ha akartak ;).

A zene, a rajzolás, a szereplők, mind teljesen rendben van. Szerintem mindannyian éltünk már meg az életünkben igazságtalanságot, amit a legtöbb esetben nem tudunk megbosszulni, és nem csak azért mert olyan jótét lelkek vagyunk, hanem mert jóval felettünk álló személyről volt szó. És mind tudjuk, hogy ilyen esetben a kisember neve kuss. Na de egy mesében nincsenek határok, így végig szurkolhatunk hősünknek, hogy háromszorosan adja vissza a verést Döbröginek. Nem is tudom, melyik alakítása volt a legjobb...talán a legelső :D. Mondjuk számomra nagy kedvenc volt Biri néne :D. Szeretnék olyan fitt lenni ennyi idősen, mint ő. A seprűn lovaglásról nagyvonalúan lemondok :D.

Szoktam ám komoly filmeket is nézni...csak nem mostanában :D. Ettől függetlenül ajánlom ezt a filmet bárkinek, aki egy kicsit lazítani akar, és nem irtózik az ízeltlábúaktól. Vagy talán nekik is, hátha ezután kevésbé fogják őket utálni. Kicsiknek, nagyoknak, a teljes családnak.

Annak ellenére, hogy egyetlen mondat sem hangzik el benne, nagyon is követhető a történet, izgulunk ahol kell, sajnáljuk a szereplőket ahol kell. Az érzelmek átadása remekül megoldott, hiába csak néhány hanggal, vagy épp mozgással/állással van érzékeltetve.
A hangyák nagyon komolyak, én természetesen a kis feketéknek drukkoltam. :D Nagyon komoly fazon a szakaszvezető. A nagy vörösek pedig mondjanak le :P.