Harag

Harag gyúlt bennem, s még mindig fojtogat,

láncaiba csavarva élem most a napokat.

Nem lenne szabad, én mégis uralkodni hagyom,

a békülni kívánó énem mélyen, s elnyomva tartom.

Csak egyszer éreznéd azt, mit én érzek, ha hagyod,

hogy úgy tűnjön én is csak egy program vagyok,

mit arrébb pakolsz, máskor folytatod,

mert úgyis ott vár, ahol éppen otthagyod.

Dühös vagyok, hogy ez még mindig így hat rám,

talán jobban járnék, ha megint befognám,

hisz tökéletes én sem vagyok,

de mondd, ily fájdalmat mikor okozok?