Elmélkedés az első hétről, avagy miről is fog szólni 2019

 Nincs is annál jobb, mint amikor az ember hamar visszarázódik a megszokott kerékvágásba. Beindulnak a jól bejáratott rutinok, amiket becsukott szemmel is végig csinálunk. És ez igaz az én esetemben szinte mindenre. Hiába volt itt a szünet, nem tudtam magam igazán helyre tenni.
És lehet azt gondolni, ó igen, új év, új lehetőségek...ha aztán kb az első napon mindent pont ugyanúgy csinálsz, mint előtte. És ami miatt már elfáradtál, több soron kiakadtál.

Persze, az ilyen helyzeteknek nagyon nehéz lesz elébe menni. Az én legnagyobb hátráltató tényezőm a saját félelmem. A félelem önmagában hasznos dolog, átsegítette fajunkat azokon a problémákon, miszerint ne etesd meg magad a medvével, hanem menekülj, vagy készülj fel a harca. Vagy hogy ne egyen meg az ősünk mindenfélét kapásból, mert lehet, hogy belehal. Az én életemben hál'istennek elenyésző medvetámadás és mérgezés szerepel (nem számítom ide a laborban használt mérgező dolgokat :D ), de a félelem ettől még ott van. Talált magának mást...igazából egészen meglepően magas szinte sikerült fejlesztenem, hogy mitől féljek. Röviden: mindentől. Ez elég lehangoló. Meg viccesnek tűnhet, de képzeld el azt a szituációt, amikor egy viszonylag egyszerű párbeszédet nem tudsz lefolytatni valakivel, mert hiába tudod a választ, a korábban szerzett rossz tapasztalatok okozta félelem annyira leblokkol, hogy képtelen vagy reagálni. Ami persze előrevetíti, hogy következőleg még jobban fogsz félni...ördögi kör.

Ez egy remek gondolat, csak használni is tudni kéne. Az egyik legnehezebb dolog számomra, hogy tényleg azt gondoljam,mindent megtettem, amit lehetett. Természetesen vannak helyzetek, amikor lehetett volna többet, bennem is van hajlam a lustaságra, szétszórtságra, figyelmetlenségre stb. De van egy csomó eset, amikor minden tőlem telhetőt beleadtam, mégis a végén úgy érzem, nem elég. Persze, ha Isten volnék, ilyen problémákkal nem kellene szembenéznem, de mivel egyszerű halandó vagyok, el kellene tudnom fogadni, hogy az életben mindig lesznek rajtam túlnövő helyzetek. Ahol csak annyit tudok tenni és kész.

Szóval, a 2019-es év tényleg hard core lesz. Megpróbálok szembenézni, és megküzdeni, megtanulni kezelni a félelmeimet. Amik a hétköznapi életemet is nehézzé teszik :D. A hogyan, még eléggé kérdéses. Tettem apró lépéseket, meglátjuk, a sok kicsi sokra megy-e. Azt remélem elég kitartó leszek, mert sokszor kell majd elölről kezdenem. Ismerem magam, szeretem a megszokott dolgokat. A jól ismert rossz is jobb az ismeretlennél elvet kell elvetnem, ami eléggé hozzám nőtt az elmúlt években. Márpedig az ember önmagával küzd meg a legnehezebben, és itt alkuszik meg a legkönnyebben.
Nos, állok elébe :D.