Élj a mának!
– mondja mindenki,
mintha oly
könnyű volna így tenni.
Vagy csak
velem van a gond lehet,
hogy ily
egyszerűen a dolog nem mehet.
Hiszen oly
könnyű a múlt ösvényére újra rálépni,
és rég
elvesztett, vagy megnyert csatákat átélni.
Vagy éppen
a jövő ködös partjait vizslatni,
s szebb,
jobb holnapot kívánni.
S közben
kifolyik kezeim közül a jelen finom homokja,
a
nevetések, és kedves pillanatok megannyi hada.
Mert lehet
ugyan, hogy kín és szenvedés a sorsunk,
de ha
emiatt a jelenünkről lemondunk,
a lényeget
vesztjük el, s kicsit talán magunkat,
mert
álmokból építünk otthont magunknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése