Itt a szünet, és lecsengtek a karácsonyi nagy összejövetelek, így a fellépő sok szabadidőt a tanulás mellett már film nézegetéssel is eltudom ütni.
Ma egy már régóta kinézett mesét vettem szemügyre, Wolf Children (Ookami kodomo no Ame to Yuki).

" Mamoru Hosoda a világ egyik legfigyelemreméltóbb animátora manapság. A régóta várt filmje, a Farkasgyermek fő témája a szülő-gyermek viszony. Egy anya és két gyermeke eposza. Hana, az anya egy 19 éves diáklány, aki mesébe illő szerelemre talál egy farkasember személyében. A szerelem beteljesül, és Hana két gyermeknek ad életet. Egy havas napon született a nővér: Yuki, vagyis Hó, míg az öccs, Ame, azaz Eső egy esős napon látott napvilágot. E két csecsemő nagy titkot rejt."

Alapvetően is vonzódom a japán kultúrához, különben miért tanulnám ezt a nyelvet, és ismerkednék a kultúrájukkal mindenféle könyvet olvasva, nem igaz? (És ha egyszer eljutnék abba az országba...) De ezek nélkül is nagyon szeretném az animációs filmjeiket. Sajátos hangulatuk van, elgondolkodtató történettel, amely több rétegű, így több korosztály ugyanúgy fogja értékelni, szépen rajzolt, szerethető karakterek, eszméletlen zene...szóval na.

Ez a történet sem volt kivétel a fenti felsorolások alól. Hana (Virág) alakja szerethető, és könnyű volt azonosulni vele. A mai világban nem is olyan meglepő, hogy egy természetfeletti lényt hoznak össze hétköznapi emberrel, nekem a japán megoldás mégis emberközelibb. Ahogy a problémák is valósabbak, ha túltesszük magunkat azon, hogy tulajdonképpen farkas-ember vér keveredik a gyermekekben.

A felmerülő problémák ilyen szinten tehát teljesen hihetőek, hiszen a különlegességüket titkolni kell az emberek elől, de a mai világban ezt nehéz kivitelezni, ha mindent számon tartanak. Az mondjuk vicces volt, amikor Hana nem tudta eldönteni, hogy gyerekorvoshoz, vagy állatorvoshoz vigye Yukit :D.

Érdekes nézni azt, ahogy a két gyerek kapcsolata alakul egymással, anyjukkal, a farkas mivoltukkal. És ehhez még hozzájön az is, hogy mi mindent tesz meg értük Hana. De kedves apróság az, ahogyan a falu lakói viszonyulnak az új jövevényekhez.

Szóval, el kell ismernem, engem ez a film meg vett kilóra. 2 óra nevetés, szipogás, és még utána is benned él a történet. Mert ez nem csak egy szerelem elmesélése, vagy éppen a nehézségeké, hanem a felnőtté válásé, a saját út keresésé, az elfogadásé. Szóval igencsak gondolkodni valót.

És elkocogok, kb. 20x-ra meghallgatni a zenéjét...