Egy sötét erdőben bolyongva,
az árnyékoktól borzongva,
csak némán lépked az ember lánya,
ha a helyes utat nem találja.
Mert mi a helyes?-kérdi némán,
a választ szívében sem találván.
Hisz az ész mit mond, csupa értelem,
míg a szív válasza színtiszta érzelem.
Botladozva hát eme dzsungelben,
küzd önmagával a lelke legmélyében.
Segíteni itt másnak nem lehet,
csak mellette állhat, de mást nem tehet.
Jöhet bármi, boldogság vagy szívfájdalom,
ha szükséged van rá, a kezed fogom.
Sétálok veled az erdő mélyén,
Szívünk legbelső rejtekhelyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése