Ballag az ősz, s én szomorkásan nézem,
lajstromozom mit hozott, s mit visz el tőlem.
Elviszi a szép időt, a reggeli nap fényét,
myári napok melegének hevítő emlékét.
Jő a tél, lassan lépked,
batyujába a következőt hozza néked:
A fagyos hideget, a ködös hajnal titkát,
a sötétséget, mely életrekelti fantáziád szárnyát.
Hozza majd a havat, mi ropog a lépted alatt,
s fehér színével mindent szentté avat.
S elvileg jön még vele az ünnep melege,
mikor érzed azt, hogy a másik szeret-e.
S hogy jó lesz-e vagy rossz, azt még nem látom,
szép legyen és békés, én csak ezt kívánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése