Néha elgondolkozok azon, hogy mennyi minden történik velem egy hónapban, aztán amikor odakerülök, hogy leírjam őket, egyrészt nehéz összeszedni őket, másrészt rájövök, hogy azok csak nekem tűnnek "nagy" dolgoknak. Bár ezzel valószínűleg minden ember így van. Na, lássuk, hogy telt a május második fele...
Voltak közös filmnézések, vagy a munkatársakkal, vagy barátommal. Nem tudom, összejön-e a 100 film az idén, mindenesetre az biztos, hogy csúcsot döntök, magamhoz képest :D. Jah, igen, Marvel maratont is tartottam egy hétvégén, meg kell hagyni, tudnak valamit a fiúk :D.
Munka, vegyítve egy kis munkával. Mindig jön valami, ami megnehezíti a csodálatosan megtervezett hetemet. Kidöglenek a növények, befertőződnek az algák, levéltetű támadás, hogy csak néhányat soroljak fel. Iiigen, ilyenkor úgy érzem, fel se kellett volna kelni az ágyamból. Ilyenkor jön jól, egy újabb adag kávé, egy mély lélegzet és a következő gondolatsor:
Két napos, tömör gyönyör konferencia, ahol az idősebb PhD hallgatók angolul előadják, mit is végeztek el a számukra kijelölt 3 év alatt. Nem volna ez rossz amúgy, ha elég lenne csak azokat az előadásokat meghallgatni, ami igazán érdekel. De így, hogy mindent végig ültünk...néha azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Mutatum, hogy néztünk ki a nap végére:
Mondjuk az jó volt, hogy régen látott évfolyamtársaimmal kicsit több időt is eltudtam tölteni.
Voltak koncertek is. Honeybeast, Quimby, tűzíjáték, illetve megnéztük munkatársunkat is, aki harsonán játszott zenekarban. Tűzőnapon, nulla árnyékkal. Nem kell gondolom ábrázolnom, hogy utána milyen piros árnyalatban pompázott a bőröm...
Kerestük, és megtaláltuk a sokak által ajánlott fagyizót. Yepp, jól gondoljátok, az isten háta mögött után 2 km-rel. Csak 1x tévedtünk el közben :D. Viszont a fagyi tényleg finom volt. Meg jó nagy adag, ami nem hátrány, mert azért rendesen megdolgoztunk érte.
Újabb előadássorozat. Ez a hónap valamiért ilyenre sikeredett. Mindenesetre mi rendes diákként ültük végig az előadások nagy részét, és még a poszter szekciót is túléltük. Persze, kisebb bonyodalmak akadtak, mert hát miért is ne. De az esti vacsi finom volt.
Aztán, részemről némi parával, de nekiindultunk Pécsnek, egy training-schoolnak. Of course, angolul, 2 napos. Csak mert mi ilyen lazák vagyunk...
Én kb így néztem ki, amikor szembesültem vele, hogy ezalól nem lehet kibújni és menni kell:
Aztán persze, sokkal kevésbé volt félelmetes, mint azt gondoltuk. Az előadások érdekesek voltak, a szervezők jó fejek, a többiek pedig közvetlenek.
Persze, itt is nap végére számolni is alig tudtam, mert nem szoktam napi 9-10 órákat folyamatosan angol beszéddel tölteni. De legalább tudom, hogy képes vagyok rá. Mondjuk én továbbra is a csöndes megfigyelő szerepében létezem, főleg ha ilyen kis időről van szó, de majd még csiszolok a dolgon.
Hát, ezek mellett végre sikerült hazajutni is. Néha jó otthon lenni, és nem csinálni semmit. Na jó, a macska vakargatás még belefér. Mondjuk most családi összejövetel is volt, ami meglepően kellemesre sikeredett. Úgyhogy feltöltődve, és egy picit kipihenve nézhetek az újabb hónap elé. Lássuk, mit hoz a június...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése