Szárnyakat szeretnék Istenem!
Szárnyakat! De kérni csak halkan merem.
Elrepülni messze, hol nem jártam még soha,
felszállni a magasba, hol vár a csillagpalota.
Fentről nézni azt, hogy rohan az élet,
míg én fent szépen elüldögélek.
Felhők tetején járva, napsütésbe nézni,
csillagtóból fényfolyadékot inni.
Szárnyak nélkül élek, léptem tétova,
csak tekintetem emelem fel az égboltra.
Sóvárogva nézem, hogy repülnek mások,
míg én csak akadályokat és láncokat látok.
Este a csillagokat nézve halkan fohászkodom,
szárnyaimat ha lesznek, el soha nem hagyom.
Álomra hajtom a fejem, lehunyom a szemem,
s imámat magamban ismét elrebegem.
Szárnyakat szeretnék Istenem!
Szárnyakat! De kérni csak halkan merem.
Elrepülnék messze, hol még nem jártam soha,
Felszállnék magasba, hol vár a csillagpalota.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése