Kötelék

A barátság egy kötelék,

lángja kettőtökben ég,

egy lélekből kettő lészen,

együtt mentek át minden vészen.

Félhetsz tőle, mert ez is hatalom,

s a gondokat sem tagadom,

de jó tudni, hogyha baj van,

lesz egy biztos pont a zajban.

Veled nevet, veled sír,

támaszt nyújt, ha rossz a hír,

talpra rángat, hogyha fekszel,

seggbe rugdos, ha néha az kell.

Látott jónak, és látott rossznak,

nyugodtnak vagy épp tombolónak.

És mégis, melletted marad,

az úton már veled halad.

Egy igaz barát, mily ritka kincs,

hiányát érzed, hogyha nincs.

S ha vannak, őrizd őket,

az idődet velük töltsed.

Mert jöhet pasi, s jöhet az élet,

mi aztán fölötted át is léphet,

ők maradnak, s elkísérnek,

az árnyékból a fénybe veled lépnek.