Nah, hangulatomat ez a kép teljes mértékig kifejezi. Mindamellett szerintem gyönyörű is.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én a valentin napot annyira nem preferálom. Miért csak egy nap legyek kedves, figyelmes a másikkal? Rádaásul mi az istent találjak ki ajándéknak? De ettől eltekintve azért elment a tegnapi nap. Egyetlen aprócska problémám volt. Rohadtul fájdalmasnak találom, amikor a reményt, az álmokat és a vágyakat kell a realitással szembesítenem. Mindig megfogadom, hogy nem fogok többet remélni semmit, mert ugysem érdemes, aztán mégis. És utána elmélkedhetek a valóságon, a hidegben, miközben egyedül gyaloglok a sötétben hazafelé. Egy élmény. :D. Megadta az alaphangját a mai napnak, pedig már a tegnapi sem volt kutya...ezekután nem akarom tudni milyen lesz a mai.
És azt hiszem nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy nem értem a pasikat, de lassan elfáradok magában a próbálkozásban is hogy megértsem őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése