Álomportól nehéz szempillám nem rebben,
ahogy álomország földjére tévedtem.
Körülöttem színek, hangok, fények kavalkádja,
az emberi vágyak megannyi kreálmánya.
Kedvesek és szépek, mik mosolyt csalnak,
vagy épp csalfák, s rossz utakra hívnak,
komorak, melyektől égnek áll a szőr,
sötétek, miktől a frász kitőr.
Kicsik és nagyok, vadak és lágyak,
körülöttem mind táncot járnak.
S köztük felvillan egy, de el is illan,
szemembe már csak távolról csillan.
Álmok királya, ha létezel,
eme álmokra nagyon figyelj.
Mert bennük van a lelkünk, s vágyaink,
miattuk, általuk feszegetjük határaink.
Óvd őket, s e mesebeli világot,
mert ha felébredni is találok,
az álmokat őrizni fogom,
ők visznek előre az utamon.
S ti, kik velem együtt álmodtok,
a szürke világ előtt fejet ne hajtsatok.
Legyetek szabadok, s álmodjatok sokat,
megyen, mi nekünk, s másoknak is mutassa az utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése