Lehetett volna

Lehetett volna, szólt egy hang, s szemed sötéten csillan,

lehetett volna, hirtelen minden emléked felvillan.

Lehetett volna, elrohan előtted a múlt s jelen,

lehetett volna, szívedben megremeg a félelem.

Lehetett volna, s emlékszel a vágyaknak sorára,

lehetett volna, s ránézel a megaláztatások sorára.

Lehetett volna, halk nevetések csengenek,

lehetett volna, s mit feladtál köréd lejtenek.

Lehetett volna, s bár behunyod a két szemed,

lehetett volna, elmulasztott élmények érintik meg két kezed.

Lehetett volna, reményeknek sora száll

lehetett volna, s tudod már, hogy porba hullni bizony fáj.

Lehetett volna, s felrémlik a lustaságnak tengere,

lehetett volna, hallod mily éles szavad fegyvere.

Lehetett volna, emberek lépnek melléd kiket régen bántottál,

lehetett volna, nem válasz az hogy még csak gyermek voltál.

Lehetett volna, s halkul a hang, hisz áldozata most te vagy,

lehetett volna, s földre sújtottan tán magadra hagy.

Lehetett volna, búg fel mégis, s most szép emlékek rajzanak,

lehetett volna, beláthatod a jó végleg el sose hagy.

Lehetett volna, súgja végül, s a holló szól hogy "soha már",

lehetett volna, már csak én hallom, mert szívemben jár.

Lehetett volna, s mégis e pár szó most nagyon fáj.